A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 11. (1972)

HUSZTY Sándor : Herman Ottó a kolozsvári múzeumban (1864-1871

Herman OTTÓ A KOLOZSVÁRI MÜZEUMBAN 27 nyainkkal, elszigetelt nyelvünkkel, éppen csak önmagunkra vagyunk utalva: azt hiszem, nyilvánitott nézetem nem helytelen. Tekintsünk a magyar — időszaki — irodalom jegyzékére s azt találjuk, hogy a természettudományi tartalmúak ,részvét hiány' nyavalyában halnak meg. Mindezeknél fogva én azt vélem, hogy minden, hazája boldogulását óhajtó embernek, aki elég szerencsés volt a term. tudományok fontosságát megismerni, első kötelessége az, hogy egy közönség teremtését előmozditsa. Az utat-módot itt tovább nem vitatom, hanem hogy már én is német mintát említsek, utalok a bécsi társulatra, mely fennállása óta nemcsak a németek között hanem nálunk is nagy közönséget nevelt magának, osztogatván gyűjteményeket még tőstörzsökös magyar tanodáknak is. Egy igen nagy hiány egyletünknél csendességében rejlik. A 19. században az boldogul legjobban, aki a közönség figyelmét folytonosan magára vonja. Tudják ezt azok a német, franczia, angol egyletek, amelyeknek virágzása a tagok számától függ. És mit mivelnek? Megtisztelnek minden hirneves tudóst — külföldit, belföldit — levelező, tiszteletbeli stb. tagsággal. Ez lényegesen béfoly a tekintélyre. Nálunk 9 év óta senkit sem tiszteltek meg effélével, s akiket az első közgyűlés megtisztelt, azok mind igen becsületes emberek, de stb. stb. Most pedig engedje meg, hogy levelének egyes pontjaira duplicázzak. A tekintetes ur amint látom a muzeumot és az egyletet egy és ugyan annak veszi: kitűnik ez mindjárt első szavaiból ,nem mondtam én, hogy a Múzeum Academia legyen'. Tudtom szerint a szabályzatban csak az egyletről, mint amelynek zömében a tudomány ugy viszonylik mint 50 a 2000hez — van szó. De ugyanebben a szabályzatban, amely az évkönyvek első kötetében jelent meg, minden sor arról tanúskodik, hogy ,az egylet által anyagilag felszerelt és fenntartott intézet' a szó legszorosabb értelmében tudományos legyen. Kisértse meg valaki akár mindjárt a legközelebbi közgyűlésen azt indítványozni, hogy az egylet tudományos czimet és szint adjon magának, s előre látható, hogy elesik. Amit a múzeum hivatásáról tetszett mondani, az az utolsó betűig igaz és helyes, s még azt is bátorkodom hinni, hogy a rövid időt tekintve s azt is, hogy az itt működő szakember a porzástól fel a determinálásig mindent maga kell, hogy végezzen: a determinálásnak és kiállításnak is vannak nyomai. — A füzetekre nézve már feljebb elmondani nézetemet: ezeknek közönséget kell teremteni. Azt mondja a tekintetes ur, hogy az igazgató és alapitó tagok kéressenek fel, hogy ha a füzeteket birni kivánják, fizessenek évenként 3 frtot — B. Farkas Sándor kimondotta már régen, és helyesen találta el, hogy a magyar ember hasonló dolgokra bőven ád, de csak egyszer ád. Tisztelet a kivételeknek, amelyek hozzávetésem szerint 30—40 frtal járulnának a füzetekhez. Az 1867ki közgyűlés azt határozta, hogy az egyleti tag számára az évkönyvnek minden füzete, legyen bolti ára akárhány forint — 1 frt; elmondhatja Stein, hogy azért bizony nem kelt el. Amióta német ki-