A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 11. (1972)

KATONA Imre: A telkibányai kőedény- és porcelángyár alapítása és működése

A TELKIBÁNYAI KŐEDÉNY- ÉS PORCELÁNGYÁR 265 előnye a régivel szemben, hogy annak vize télen sem szokott befagyni és „nyárba is egyforma elegendő vize" van. Az említett igazgatósági ülés részéről a „már egy részibe készen álló malomnak a kivánt célra leendő alkalmaztatása jónak találtatván annak elkészítésére kötelességül a számtartónak tétetik, — meghagyván az Erdő mesternek, hogy a bemutatott Jegyzékben foglalt, s annak készitéséhez megkívántató fákat, s egyéb fa materiálékat idejébe kiszolgáltassa, a számtartó pedig a Kőmivessel, és Átsal, az Uradalmi Földmérő hozzá járulásával kötendő Centractust jóvá hagyás végett ménéi elébb mutassa be — addig is az építéshez megkívántató köveket, és 5000 Téglát a Vilmányi Tégla színből fuvaroztasson —" Ezzel kétségtelenül az építkezés üteme meggyorsult, s már 1841 tavaszán az új masszamalom teljesen készen áll. Úgy látszik új őrlőkővel is ellátták, mert a régit „mely haszontalanul ottan hever" szeretnék átszállítani a „Fürész-malomhoz, hogy rajta „élet"-et is őrölhessenek.

19 Mint láttuk, a termelt érték csak része a ráfordítási díjnak, fokozza a problémát, hogy még ez is csak kis részben inkasszálható. A költséges termelés következtében egyre nő a munkások „fizetetten" bére, s az 1839. július 20-i igazgatósági ülésen már olyan javaslat is elhangzik, hogy a fabrikások mintegy 1113 ftnyi elmaradt bérének „kifizetésére a gazdasági Cassából" kell „pénzt kölcsönöztetni", miután szinte teljesen reménytelen behajtani „az edényekből annyi pénzt", melyből ezek bére kiegyenlíthető. Az is bonyolítja a problémát, hogy az épülő új masszamalomhoz szükséges vas- és más eszközök beszerzését komolyan akadályozza „a Bányai Árendás", aki, mivel a Fabrikások adósai, a jelen 3-ik Év negyedre fizetni nem akar." Az igazgatósági ülés azonban nem járult hozzá, hogy a gyári költségeket a gazdasági kasszából fedezzék, hanem úgy döntött, hogy a lerakatokban levő edényekből fedezzék „a Fabrika költségeit", a kassai, eperjesi lerakatokat vizsgálják felül, „az eladott edények árát" inkasszálják, valamint terjessze elő „a Számtartó a körülmények figyelembe vételével javallatot, mi képpen lehessen a költségeket kevesiteni". . . „különösen terjessze elő, mit vél okainak lenni, hogy az edények, bár azoknak ára már lejebb szállitatott, olly csekély mennyiségbe kelnek, mint az eladási könyv bizonyítja" A vizsgálat számos érdekes momentumot hozott felszínre. Így — többek között — „a Porczellán gyár és Raktárosok között fenn forgott percent tárgyába" tett vizsgálatok kiderítették, „hogy a T. Bányai múlt Esztendei Számadó Szilvássy Tóbiásnak kezénél levő" számadásai szerint „az edény áruló Kassai, Eperjesi és Pataki Raktárosnak semmi sem fizettetett." Az uradalom még a drasztikus intézkedések megtételétől sem riadt vissza, ezért nem csodálkozhatunk azon sem, hogy az 1840-es „Fabriciai Státus personalisban" Szilvássy Tóbiással már nem találkozunk. Helyette Steiger Antal tölti be a számtartói munkakört, de mivel a kinn levő pénzek inkasszálása bonyolult pénzügyi, jogi feladat, még Sknór József erdész, sőt az uradalmi ügyvéd is közreműködik e feladatok ellátásában. Egyébként Szilvássy Tóbiás még egy esztendőt sem töltött a telkibányai porcelángyárnál. 1837-ben még Ducsay János a preceptor s csak az 1838-as fabricai Státus personalisban találkozunk vele első ízben. Távo-