A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 11. (1972)

KATONA Imre: A telkibányai kőedény- és porcelángyár alapítása és működése

260 KATONA IMRE prosperitás biztosítása, a kifizetődés, sőt jövedelemszerzés. Alábbiakban éppen a gyárnak arra a korszakára próbálunk rávilágítani, amikor a gyári kassza nem bírta a túlterhelést, a működtetés költségeinek fedezését s a gyár fenntartásához, működtetéséhez az uradalom segítségére lett volna szükség. Már Mihalik észrevette, hogy 1837—38. a telkibányai porcelángyár kritikus évei. Bár szerinte ez elsősorban annak tulajdonítható, hogy a gyár igazgatója, Hüttner József és anyja, néhai Hüttner Mátyásné a regéci porcelángyárat nemcsak hogy elhagyták, hanem annak titkait idegeneknek felfedték, elárulták". A valóságban sokkal bonyolultabb okok játszottak közre.

8 Az események menetét az alábbiakban foglalhatjuk össze: Hüttner József ,,a T. Bányai Porczellán Gyár Igazgatója" levélben követelte annak a 3.200 pftnak a visszafizetését, melyet néhai apja még 1829-ben adott a telkibányai porcelángyár céljaira. Közben azonban a kérelem benyújtása és megtárgyalása közötti időben édesanyjával átköltözött Miskolcra és az itteni kőedénygyár szolgálatába szegődött. Ügyüket először 1838. augusztus 29-én, majd másodszor november 7-én tárgyalták. A Patakon tartott november 7-i igazgatósági ülés jegyzőkönyvének 6. pontja szerint a követelést még akkor sem teljesíthetnék, ha ,,a' folyamodó s fija a Fabrikot hivtelenül el nem hagyták, 's annak titkát más idegeneknek el árulva önnön hasznokra nem fordítottak volna • . ." Szükségtelen hangsúlyoznunk, hogy Hüttneréknek ez az eljárása bizonyára fokozta a zavarokat Telkibányán, de mint adatainkból kitűnik, nem ez idézte elő azokat. Ugyanis nem Hüttner József és anyja távozása hozta a gyárat súlyos helyzetbe, hanem a gyár súlyos helyzete, az uradalom pénzügyi zavarai indították Hüttnert és anyját arra, hogy Telkibányát elhagyja és Miskolcon letelepedjék. Ez az állítás első hallásra furcsának tűnik, hiszen mindmáig úgy tudtuk, hogy a telkibányai porcelángyár az 1830-as évek végére már nemcsak az alapításkor befektetett tőkét és annak kamatait térítette vissza, hanem ezen felül tetemes hasznot is hajtott az uradalomnak. Ezek alapján Hüttner Mátyás igazgatói tevékenységét hasznosnak, sőt kiemelkedőnek minősítettük. Ezzel szemben, ha az extraktusok adatait elemezzük, megdöbbentő képet kapunk a telkibányai porcelángyárról.

9 1833-ban például az extraktusok szerint összesen 19.830 ft-ot fordítottak a porcelángyárra. Ebből 9.185 ft az építkezési költségekből adódik, tehát a gyárra ebben az évben reálisan a két tétel különbségét, vagyis 10.645 ft-ot fordított az uradalom, összesen 6.122 ft értékű áru készült 1833-ban Telkibányán, melyből ténylegesen csak 4.727 ft-ot inkasszáltak be 1.394 ft kintlevőséggel szemben. Ha a gyárba fektetett 10.645 ft-ból kivonjuk az árura fordított 6.122 ft-ot, mindössze 4.523 ft-ot kapunk. Ez az összeg, mely az extraktusokban, mint „kitétetik" szerepel, mely korántsem a haszon összege, ellenkezőleg ez az a tétel, mely teljesen fedezet nélküli, magyarul tiszta ráfizetés. A későbbi években sem változott, javult a helyzet, 1834-ben, 1835-ben és 1836-ban összesen 13.500 forintot fizetett rá az uradalom a telkibányai porcelángyárra, pedig hiányzik ebből az épület és a felszerelés amortizációs költsége. Az 1838- szeptember 6-i igazgatósági ülés egyik adata szerint a „fabrikásoknak" hátra le-