A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 11. (1972)

KILIÁN István: Latin nyelvű komédia 1720-ból a miskolci levéltárban

LATIN NYELVŰ KOMÉDIA 1720-BÓL 225 hordoz, ezért a XVII. század kedvelt drámaműfaja, a moralitás játék családjába tartozik. A XVII—

XVII. század iskoladráma írói — ez a komédia és moralitás is bizonyítja — jól értettek az ilyen kettős jelentést hordozó drámai cselekmény megkomponálásához. Más kérdés, hogy a nézőközönség, a tanuló ifjúság, akikhez egyáltalán szólt ez a darab, értett-e valamit ezek mögé az allegóriák mögé rejtett írói szándékból. Valószínű, hogy nem. Ilyen esetben azonban, ahogyan a bibliai parabolák jelképes jelentését a szószékről megmagyarázták, lehetséges, hogy az előadást követő napon a diáknézők számára is felnyitották a rejtélyt, érthetővé tették a dráma burkolt „példabeszédét''. S a tanulság levonása során a jámbor tanár számára mi sem volt könnyebb, mint megmagyarázni, hogy miközben Lucelinus rászedetésén jót nevettek a diákok, akkor önmagukat nevették ki, hiszen a testi vágyak rajtuk is úgy lesznek úrrá, ahogyan Cyprinus úrrá lett Licelinuson. A színen felállított halotti tumba, amelyre a részeg Licelinust Cyprinus testvérei fektetik a haláljárás, a haláltánc motívummal mutat rokonságot

20

. Ugyanez a motívum található meg a De Victore ebrioso Bacchanalistica című komédiában is. A részegség és a halál gondolati összekapcsolására már láthattunk példát az 1646-ban keletkezett Comico-Tragoediában

21

, vagy Miskolczy Zsigmond Comoedia című darabja intermedium tertium-ában.

22 Az utóbbiban a fiatalabb fiú azt javasolja, hogy részeg apjuknak csináltassanak koporsót, s fektessék bele. Ha felébred részeg álmából, hitessék el vele, hogy meghalt. A bor és a víz vetélkedése egyébként kedvelt irodalmi műfaj. Megtalálható szinte egész Európában, s a vagáns költészet egyik legkedveltebb témája. Hazánkban Hagymássy Bálint munkája (Opusculum de laudibus et vituperatio vini et aquae) a XVI. század elejéről az első bizonyítéka annak, hogy a téma gazdag európai, középkori hagyományokra vezethető vissza. Fejlettebb variánsokban már nemcsak a megszemélyesített bor és a víz, hanem annak hívei is elénk lépnek. Ezzel az altercatio tématípussal paralell kialakul egy másik tématípus is: a böjt és a farsang vetélkedése. A farsangot többnyire Bacchus, a bor istene, a böjtöt és a vizet pedig Neptunus, a tenger istene képviseli. A bor és a víz vetélkedéséből többnyire a bor, a böjt és a farsang vetélkedéséből pedig inkább a böjt kerül ki győztesen. Az imént említett tumbajelenetet megtaláljuk Ben Jonson Volponéjában, a magyar irodalomban közismertté és irodalmivá a Kocsonya Mihály házassága című pálos darab teszi.

23 A témamotívum a recens folklórban is megtalálható. Borsodi László

2

"

1 gyűjti be és adja ki az alábbi palóchistóriát. A lakodalomban lerészegedett násznagyot az istállóban lefektetik, inge alá a levágott birka beleit rakják, s mikor az hajnalban ébredezik, elhitetik vele, hogy meg fog halni. A részeg és álmából felébredt násznagy utolsó kívánsága az, hogy priccsestől vigyék haza. A megrémült lakodalmas nép enged a részeg utolsó kívánságának, s csak miután hazacipelték, s az asszonya leszedi róla az inget, akkor derült ki, hogy násznagy uramat igen csúnyán megtréfálták. Ezen kívül természetesen sok egyéb olyan elem található meg a darabban, amelyet az iskolai színjáték az évszázados európai bohózattól örökölt. Ilyen az iménti koporsóba fektetésen kívül a verekedés. Ilyenek a köznapi 15