A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 11. (1972)

HUSZTY Sándor : Herman Ottó a kolozsvári múzeumban (1864-1871

Herman OTTÖ A KOLOZSVÁRI MÚZEUMBAN 21 lönösen amelyeket utólagosan Hátszeg vidékiről küldtek fel, — az a látható baj történt miszerént a Dermestes-ek megrongálták, hanem azért meg lehet határozni őket. Ha a névlajstromuk a múzeumi füzetekben közöltetni fog, kérem azt azon időben véllem tudatni, mivel most növény gyűjteményemet a Schur és Juss flórája szerént újból meghatározás alá vévén, néhány közlött növény mint külön Erdélyi faj tűnt fel és szeretném azon alkalommal azokat röviden helyre igazitani. Ezeket tulajdonképpen Herman urnák, mivel ő volt ki e tárgyban felszólított, — kellene hogy irjam, de mivel a végén valaminek közlése a füzetekben az igazgatói hatalom és akarat alá tartozik, azért irom Brassai bácsinak, kérvén egyszersmind hogy levelemet Herman úrral is közölje, akivel aztán a további e targybani levelezést kölcsönösen folytathatjuk. Sikerült egy munkástól egy igen csinos érez szobrocskát (bronzból) megvásárolnom, melyet Portuson a vasúti földmunka alkalmával talált. Olyan mint azon szobrocskák, melyeket Torma adott a múzeumnak s melyek a füzetekben le vannak rajzolva, hanem csaknem egészen ép, mivel csak egy karja hibázik. Adandó alkalommal bé fogom a múzeum számára küldeni. Végül hogy ugy végezzem levelemet amint kezdettem t.i. egy adomával: azt hallottam volt egy már néhai szász atyánkfiától, hogy midőn egy uri embernek levelet irt, bé akarván bizonyitani teljes respectussát, post seriptumban oda irta, hogy engedelmet kér, amiért levelét Schlafrockban irta. Én is tehát engedelmet kérek vastag betűimért, de itt a szászvárosokban olyan vastag vonású pennákat árulnak, mintha egy bureaucrata arczbőréből készitették volna. Teljes tisztelettel maradok a tiszt. Brassai bácsi alázatos szolgája Csató János."

17 Nyáron pedig Herman Ottónak ír, de már nemcsak zoológiai tárgyban. „Tekintetes ur! A bogarakat mai napon vettem, — fogadja köszönetemet szives determinálásokért. A közre adásokat illetőleg inkább óhajtom, hogy neveik csak egyszerüleg közöltessenek a retyezáti értekezés kiegészitéseképpen, mivel az illustratio, vélekedésem szerént csak publicum előtti felolvasásoknál alkalmazható s a szaktudósnak (már pedig a névsor csak azt érdekelheti) körülbelől mindegy akár ragyogó napfény s a zephirek balzsamos illatú lengése mellett, akár pedig szakadó zápor eső s menydörgős meny kő hullások között gyűjtötte az ember a kicsiny állatokat. Az igaz, hogy a német tudományos előadásoknál is szereti gemütlich csevegni, — de a Retyezáton átélt távoli látókört engedő szép tiszta napoknak vagy nedves köddé sűrűsödött légfolyamoknak leirása a kedélyes sógorok részén kárba menne mivel magyarul nem értenek, a magyar publicum pedig legnagyobb részben igy is restelni fogja az egész bogár históriát.