A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 11. (1972)

IFJ. HORVÁTH Béla: A miskolci városkép változása

A MISKOLCI VÁROSKÉP VÁLTOZÁSA 197 nálatos, hogy e városképjavító tevékenység nagyobb mérvű kiaknázására nem került sor. A város — kétségkívül — legegységesebb építészeti együttese a Miskolci Nehézipari Műszaki Egyetem, amely méreteivel, építészeti igényességével rendkívül kedvező, kiegyensúlyozott és szép színfoltja a városnak. Tervező kollektívájának sikerült az épület egészét a kezdeti koncepcióban megtartani; annak ellenére, hogy 1951—1952-ben a tervkoncepciót és annak formai megjelenítését jelentős és megalapozatlan bírálat érte, az építési igény megfelelő ütemezésével, a homlokzatok burkolatának elhagyásával, majd az alkotás számára legkedvezőbb időpontban való befejezésével kiegyensúlyozott, ellenpontokra épülő, a természeti környezetbe illeszkedő épületegyüttest valósítottak meg. A zöldterületi részletek szépen megoldottak, és a képzőművészeti alkotásokkal együtt szervesen egészítik ki az építészeti koncepciót. Táj, domborzat, épületek, képzőművészeti alkotások, vízfelületek töretlen harmóniája tanulmányozható e területen. A városkép változásának, kedvező eredményének tekinthetők azok az egyedi létesítmények, amelyek a város különböző pontjain meglevő épületekhez kapcsolódva, vagy új hangulatot teremtve a megnövekedett és megváltozott funkció kielégítését szolgálja. Ilyenek a Palóczy utcai művelődési létesítmények és a Megyei Tanács irodaházának bővítése, a Dózsa György úti ÉMÁSZ székház, a Petőfi tér és Kazinczy utca megjelenítését rendkívül előnyösen formáló Szénbányászati Tröszt székháza, az Állami Áruház, Vízügyi Igazgatóság, a Gyorsétterem, a városi Pártbizottság székháza. Külön is meg kell említeni a Hősök terén megvalósított kiegészítő jellegű beépítéseket, a Nemzeti Bank emeletráépítését és a Posta toldaléképítkezéseit. A felsoroltak a Hősök tere keleti és nyugati térfala rendkívül előnyös továbbfejlődését szolgálták, egyben jó példa ez arra is, hogy viszonylag egyszerűbb anyagi eszközökkel hogyan lehet a funkcionális igényeket célszerűen kielégíteni, tovább fejlesztve és építve a város építészeti arculatát. A felszabadulás utáni építési tevékenység nagymértékben szolgálta az ipart. Ennek keretében egyrészt új ipari létesítmények valósultak meg, másrészt meglevők rekonstrukciójára került sor. A város ipari jellegének hangsúlyozása és szerepköre új, vertikális hangsúlyokban is kifejezésre jut az ipari építészet területén. A DIGÉP (egykor DIMÁVAG, Könnyű- és Nehézszerszámgépgyár), az LKM, a Hejőcsabai Cement és Mészmű, Fonoda, Köztisztasági Vállalat és a VOLÁN Vállalat létesítményei, a Hűtőház elhelyezése és tömege környezetükkel együtt igen érdekes és szép városképi hatást és hangsúlyt képez. Beletartozik az elmondottakba az LKM Győri kapu felé néző 3 hűtőtornya és a Hejőcsabai Cement és Mészmű 4 silójával. A felsoroltakon kívül az északkeleti és keleti iparterületen több létesítmény valósult meg. Ezek közül jelentőségénél fogva a December 4. Drótművek és a MÁV Járműjavító Üzem épületei szolgálták eredményesen a városkép fejlődését. Itt kell megemlékezni a MÁV ún. integra-domino üzemi épületeiről. A város nyugati ipari területeinek bejáratainál megvalósult új egészségügyi és hivatali épületek; üzemi létesítmények bár építészeti vonatkozásban nem kiemelkedő vertikális hangsúlyt képező alkotások, mégis