A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 11. (1972)

DÉTSHY Mihály: Adalékok a sárospataki újkeresztények (habánok) történetéhez

ADALÉKOK A SÁROSPATAKI ÜJKERESZTÉNYEK TÖRTÉNETÉHEZ 129 A levélben említett malomról bővebben ír Debreczeni november 16-án a fejedelemasszonynak: „Patakon az berek mellet Ardo feleol folio vizén minemeö molnot akarna cinalni, Rayzolasat Pappirossan latom, s, elég zep volna, de nem ismerik megh eok azt az Vizet, kicienseget immár iollehet láttak, de megh nem láttak áradását az Viznek, s, ahoz nem tudnak semmit gondolkodni, irtam Nagnak ezen dologról ennek eleotte walo lewelemben, vagion molnunk io helen zinte az bastia alat... az Ton walo malomis roz, s, io haznu malom azis, azt hattam most az Uy kereztien gazdának, arra állasson mester embereket hogy ugian Jol megh cinalliak es légien abban Uy kereztien mester, Tolchiway Vizennis ha haza mehetek megh hordozom, s, az Uyheli vizennis az Ronivan, adhatok en dolgot nekik, de ahoz ciak nemis kell kezdeni az hol eok akariak, mert annak veget ugi hogy Jo lenne, nem erneok, hanem ha várat nem Eppitenenk ciak az Egi Molnott."

33 Az új keresztény ácsok Ardó felől javasolták új malom építését, mint már 1639-ben a straznicai molnár, és ami rendkívül figyelemre méltó, ennek tervrajzát is elkészítették. A halastónál álló malomban, mint említettük, korábban is újkeresztény molnár volt. November 26-án a fejedelemnek írja Debreczeni: „Az Uy kereztienekben immár be mentek Naghoz, Végezzen Véllek Nagod . . . Morvay Juhokat mind megh Nyrték volna, de az Uy kereztien Juhaz gazda megh nem hattá Nyrni azmint megh irtam volt Nagnak."

34 Az Erdélybe küldött újkeresztényekkel valószínűleg végleg megállapodott a fejedelem, mert Lorántffy Zsuzsanna december 27-én így tájékoztatja Debreczenit: „mit irion kegmed az Uy keresztények es egyéb dolgokrul értjük: El hiszük Uram eő klme kegnek megh irta my ezekelis cziak ugy alkuttunk mint az eleőbeniekkel; Buzat edigh az mennit adattunk nekik, my azt nem ayandekon Adattuk hanem az arrat megh varyuk teőleök az mint mostan jar, hogy mégis buzat kérnek: noha annelkülis tudgyuk hogy az elmúlt nyáron sem egybül, sem másból az be vétel nem volt anni mint az keöltes, mind azon által ugian adni kel mégh nekik mind egy két száz keöbeöligh valót; de anaakis az arat be varyuk teőleök. My az Uy kereszténi Acznak ki küldésset kegmed teczesse szerént czak abban hattuk mostan ki nem küldgiük, latvan az szegeniseghnek annelkülis elégh munka jókat es fogyatkozott allapottyokat, tálam Isten jeöuendeőbe iob alkalmatosságot mutat."

35 Ez a levél is világosan mutatja az akkor Patakon uralkodó nyomorúságos helyzetet, amely Debreczenit az új keresztények túlzott követeléseinek elutasítására késztette. A fejedelemasszony és Rákóczi is annyira fontos érdeküknek tekintették azonban az új keresztények megtelepedését, hogy ezért olyan kedvezményeket is megadtak nekik, amelyek talán pillanatnyi gazdasági érdekeikkel is ellenkeztek, sőt a pataki jobbágylakosság rovására is mehettek. 1646 nyarán az új keresztények még dolgoznak telepük építésén, amelyet a későbbi urbáriumok „újkeresztény udvarnak", „Curia Anabaptistarum"-nak neveznek. Debreczeni július 15-én jelenti a fejedelemasszonynak: „Uy kereztien Aciok oda (ti. a pocsaji udvarház építkezéséhez) innét nem mehetnek Cierep ala állatni az szarufákat, mert ezek magokis most 9