A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 10. (1971)

DEÁK Gábor: A 48-as függetlenségi és a radikális irányzatok Borsodban a századfordulón

156 DEÁK GÁBOR A maradék megoszlik önálló iparos, kereskedő, értelmiségi, napszámos, házicseléd stb. között. Nyilvánvaló, hogy az ország megoldatlan kérdései között szerepelnie kellett ennek a kérdésnek is. Ady „Ülj törvényt Werbőczi" című verse e szomorú valóságot fejezi ki, figyelmeztetve az országot a nemzeti pusztulásra. Hogy milyen nagy méreteket öltött a kivándorlás, az Ellenzék c. lap 1905-ös számát idézzük: ,,Iíogy milyen ijesztő méreteket öltött a községek elnéptelenedése, mi sem igazolja jobban, mint az, hogy csupán február hónapban 699 borsodi ember lépett Amerika földjére. A községek közül Mezőkövesd vezet a kivándorlásban, ahonnan február hónapban 134-en hagyták el az országot." E kérdésekben kerestek feleletet az emberek akkor, amikor a baloldali ellenzékhez csatlakoztak és onnan várták a kivezető utat. Nemcsak divat volt a kormányt szidni, hanem hitvallássá lett, Miskolcon mindennapi kérdéssé. Hogy aztán meddig jutottak el a szervezett politikai mozgalmak terén, az már más kérdés, hiszen az Ellenzék is csak mintegy „kívülről" támadta a fennálló viszonyokat, s noha a Vázsonyi-féle irányzattal össze is fogott, nem jutott túl az ellenzékieskedés hangoztatásán, hiszen a polgári értelmiség éppen a szociáldemokrácia előretörésével megoszlott, s nem lehetett bázisa egy kibontakozó országos polgári radikális mozgalomnak. Ez a jelenség azonban az országos mozgalom történetéből is kiolvasható. 5. Tisza-ellenesség — háborúellenesség — egyesült ellenzékiség A polgári radikalizmus támadta a szabadelvű pártot, annak exponenseit, elsősorban Tisza Istvánt. Nem is titkolta, hogy a „II. Tisza" „kés a nemzet torkán", aki elkobozza a szólásszabadságot, hogy elfojtson minden ellenállást. Ezért az ellenzéki pártok összefogást sürgettek. Jelszavuk volt: „A gárda meghalhat, de nem adja meg magát!" Ezt a hangulatot fejezte ki Endrődi Sándor verse az Ellenzék-ben „Kuruc-nóták" címen: Nem, nem ott van a nép Hol az a sok cseléd: Labanc lakomákon Nem ott van a nemzet, Hol a dicső rendek Űri lényaláson. A miskolci Függetlenségi 48-as párt 1905-ös januári közgyűlésén Bizony Ákos a népképviseletért, nemzeti voltunkért, függetlenségünkért emelt szót, mondván: „Port-Arthur keményebb dió volt a fegyvernek, mégis győzött felette a japánok Géniusza. Nálunk csak alkotmány rabló, hitvány emberekkel kell szembeszállni!". (40) Ez a bátor hang csak erősödött, amikor „Brezovay András strázsamesternek" címezve installációjáról elmélkedik a miskolci polgár: vajon, lesz-e ki előtt installáljon?