A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 10. (1971)

DEÁK Gábor: A 48-as függetlenségi és a radikális irányzatok Borsodban a századfordulón

154 DEÁK GÁBOR lős minisztériumot létesítettek, kormányt vállaltak, jóllehet tudatában voltak annak, hogy a képviselőházi többség bizalmát nem bírják, sőt annak egyetlen számottevő pártjára sem támaszkodhatnak. Ezen hazafiúi aggodalom méltó háborodássá fokozódott, mikor a Fejérváry kormány az ország mindkét házának bizalmatlansági szavazata dacára is hivatalban maradt, s immár három hó óta megszavazott költségvetés és törvényes felhatalmazás nélkül, sőt a képviselőház határozott tilalma ellenére kezeli az ország köz jövedelmeit és ezáltal komoly veszedelemnek teszi ki alkotmányunk leglényegesebb biztosítékait." Hogy beteljesítse a megyei közgyűlés az alkotmányellenes rendszer likvidálását, 1906-ban az előző évi 8104/1905. sz. belügyminiszteri leiratban foglalt értesítés alapján megyénkbe kinevezett Brezovay András vármegyei főispán előtt a megyeházát bezárta, tőle az 1868. évi 21. te. 60. §-a szerinti esküt ki nem vette, elnöklete alatti tanácskozást megtagadta, az ellenálló tisztviselők fizetését az erőszak elmúltával a közgyűlés megtérítni határozta.(37) Ez a vármegyei ellenállás azonban csak a passzív ellenállás szintjéig jutott el, a kormány erőszakos intézkedésére hamar összeomlott. Ennél erősebb demonstráció volt az év elején, 1905. január 23-án amikor Tisza Miskolcon járt, kőzáporral fogadta a város (38), ezzel is kifejezve az erőszak, az osztrák rendszer minden gyűlöletét. Azonban nem szabad azt gondolni, hogy ezek a jelenségek csak önmagukban csupán a tetszés-nemtetszés szüleményei, mögöttük igen komoly és súlyos gazdasági és politikai okok húzódtak meg. A kivándorlások növekedő aránya, a munkásmozgalmak erősödő hangja bizonyítja és sürgeti a változás szükségességét, amely a Függetlenségi Párt szólamos hazafiságán túl valódi radikális és demokratikus reformokat követelt. E tételünknél lehet és kell szétválasztanunk a csupán ellenzékieskedést a radikális reform-követelésektől. Ebben viszont eléggé adós marad a város. Odáig eljut, hogy ,,Abzugolja" Tiszát (amint Simándy Pál is megemlékezik erről), de a konstruktív, építő ideológiával adós marad. A munkásmozgalom terén a századfordulóban inkább az agrárszocialisták mozgalmaival találkozunk, míg az állami vasgyárak és bányák munkásai csak az 1905-ös forradalom hatására indultak meg, hogy kifejezzék bér- és politikai szabadság-követeléseiket. A Várkonyi-féle mozgalom elsősorban Alsó-Borsodqt érintette, de Domaházán, Ózd mellett is találtak röplapokat és Földmívelő című lapot. Tarnay alispán a Tiszakeszi és Palkonya közötti révet állandóan figyeltette, mert a jelentések szerint ott hozták át Szolnok, illetve Hajdú-Bihar megyéből az agrárszocializmust. Ugyanezen jelentésben találjuk, hogy „Mezőkövesd népe, ha nem is földosztó, de más irányban szocialista" (39). De Tárd, Szomolya, Bükkzsérc, Noszvaj, Bogács, Mezőnyárád, Borsodivánka, Cserépfalu, Szemere is hatása alá kerültek e mozgolamnak. Az alispán toloncolással, testi fenyítéssel, bírságolással sújtotta az ilyen vádakban talált egyéneket. Az ipari munkásság között a sztrájk 1905-ben kezdődött, eltekintve az 1904-es általános vasutas sztrájktól, amelynek egyéb oka, elsősorban Tisza-ellenes jellege volt. A Magyar Királyi Állami Vasgyárak Központi