A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 10. (1971)

KILIÁN István: Latin nyelvű komédia a XVIII. század elejéről a Borsod megyei Levéltárban

428 KILIÁN ISTVÁN SZÖVEGKRITIKAI JEGYZETEK A szöveg közlésével kapcsolatos elveinket a magyar nyelvű drámák, valamint a latin nyelvű pásztorjáték közreadása során ismertettük. Felhívtuk a figyelmet az általános és az egyéni rövidítésekre is, éppen ezért itt csak azokra a rövidítéstípusokra szeretnénk a figyelmet felhívni, amelyek korábbi szövegeinkben nem szerepeltek. Igen sűrűn találkozunk a kolligátum korábban kiadott szövegei kézírásaitól eltérően a szóvégi -us, -um, -m, vagy a tapadó -que szócska rövidítésével. Az -us jele: egy a betűsor alá húzott görbe vonal. Az -um esetében a másoló vagy a szerző ugyanezt a görbe vonalat a betűsor fölé húzza. Hasonló a helyzet az -m rag esetében is. A -que szócskát úgy írja le, hogy kiírja a q-t, az ue helyett azonban az -um-hoz hasonlóan a sor alá kanyarítja a vonalat. Ezeken kívül természetes más közismert rövidítések is szerepelnek a szövegben. így az oe az mint omne, oibus omnibus, nn nomen, nne nomine. Rövidíti a lét ige bizonyos alakjait is: e est, ee esse, st sunt, eent essent. A poe potest, a point possint. Az n non-t jelent. A qui, quae, quod ragozott vagy ragozatlan, továbbképzett alakjaiban ugyanazokat a jellegzetes q-szerű jeleket használja a szerző, mint a pásztorjáték másolója. A -tur ragot úgy rövidíti, hogy leírja a í-t, az -ur helyett azonban függőleges irányú hullámos vonalat húz az alsó betűszárak mélységében. A hosszú mássalhangzót többnyire úgy jelöli, hogy csupán egy mássalhangzót ír le, s föléje a hullámos ékezethez hasonló vízszintes vagy függőleges helyzetű vonalat ír. A rövidítéseket nem alkalmazza következetesen. Valamennyi rövidítést (az egyértelműt és a problematikusát is) feloldottuk, a szókiegészítéseket azonban szögletes [ ] zárójelbe tettük. A végződésrövidítéseket [ ] nélkül oldottuk fel. A sorokat az eredetit figyelembe véve számoztuk, ahol az eredeti számozásban tévedés történt, ott módosítottuk a számot. Itt sem hozzuk a lapok jobb felső margóján középütt található ± jelet. Azokhoz a sorokhoz, illetve szavakhoz, amelyekhez megjegyzést kellett fűznünk, sorszámot tettünk. Nem használtuk a kéziratban található ékezeteket, amelyeket törvényszerűen ugyan, de következetlenül használ a szerző. Az áthúzott szövegrészt / / zárójelbe tettük. 1. Idegen kézírású bejegyzés, azonos valamennyi katalógusbejegyzés kézírásával. Vö. itt: 4—5. sz. jegyzet. 2. Az eredeti szövegben is aláhúzott szövegrész. 3. A javítás előtti eredeti szövegváltozat: Fortuna rotae suae insidentem circumagens fraudem... 4—5. Utólagos, a katalógusírással azonosnak tűnő bejegyzés. A Socius 3 szereplőnevet x jellel utalja a megfelelő szöveghelyhez. 6. A sie rövidítés simile-t jelent. A szövegösszefüggésbe beilleszthető. Grammatikai probléma nem merülhet fel, a verssor azonban metrikailag hibás lesz. 7. Ráírásos javítás. Az első változat nem olvasható. 8. A positum törölve. Metrikailag rossz sor. A posiíus-szal érthetőbb lett volna Salacon gondolatmenete. Enélkül a mondat jelentése elszíntelenedik. 9. A subibo és a quidquid közé és fölé írt szó a virtus. 10. Nec ráírásos javítás. Az első változat olvashatatlan. 11. caelum javítva caeíi-re. 12. saltem: a laeta és a nemoris fölé és közé írt szó. 13. Ráírásos szereplőnév-módosítás. Az első változat Mars volt. 14. A kéziratban számmal írva: 3 tio. 15. Enceladus vö.: 625. sor. 16. A velle a Deferre és a Numini közé és fölé beírt szó. 17. Az ApoZío szereplőnevet a szerző nem húzta át, csak fölé írta az újat: Mars. Értelemszerűen át kellett volna húznia, hiszen az inductioban mindenütt törli. 18. Az első két betű nagybetűvel írva. 19. Hoc ráírásos javítás. Az eredeti nem olvasható ki. 20. A javított szó első három betűje olvashatatlan. 21. Az 5. inductio tartalom-összefoglalásának első változata végig áthúzva. Az új szöveg az áthúzott felett soronként.