A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 10. (1971)
KEMENCZEI Tibor: A gávai kultúra leletei a miskolci múzemban
A GÁVA KULTÚRA LELETEI A MISKOLCI MÚZEUMBAN 59 a prészkita lakosság letelepedésére nincs adat. A prészkita csoport keletnyugati vándorlása azonban kétségtelenül törést jelentett a Kelet-Kárpátmedencei lakosság életében. A Tiszakeszi—Szódadombon, Köröm-Rákóczi dombon és Prügy—Tökföldön feltárt településnyomok, a Taktabájon kiásott sírok alapján képet nyerhetünk a Gáva csoport népének településformáiról, temetkezési szokásáról. A telepásatások során földbeásott kunyhó maradványai, tűzhelyek, gödörrendszerek bontakoztak ki. A települési szint mindenütt egyrétegű, 40—60 cm vastag volt. A nagyszámú állatcsont, örlőkövek alapján a földművelés és állattenyésztés volt a lakosság megélhetésének fő forrása. A temetkezési rítusban a hamvasztás uralkodott. A taktabáji sírok sajátossága az urnák mellett, vagy az urnákban, a hamvak tetején fekvő állatcsontok. Kisebb csészéket is helyeztek az urnákba, bronztárgyat viszont csak igen ritkán. A taktabáji ásatás alapján a Gáva csoport temető kis sírcsoportokból állhattak. összefoglalásként megállapíthatjuk, hogy a miskolci múzeum most közölt gávai típusú leletanyaga olyan népcsoport hagyatékát alkotja, amely a Kárpát-medence déli területeiről vándorolt Borsod megye területére. Ittléte a Hallstatt A és Bj periódusok időszakát öleli fel, azaz i. e. XII— X. évszázadokat.
