A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 10. (1971)

HUSZTY Sándor: Herman Ottó folyóiratának második kötete 1878

5 Herman OTTÓ FOLYÓIRATÁNAK MÁSODIK KÖTETE 1878 HUSZTY SÁNDOR 1877-ben elkészült és lezáródott a Természetrajzi Füzetek első kötete. Ennek az eseménynek nemcsak azért van tudománytörténeti és kulturális jelentősége, mert első kísérlete az olyan önálló természettudományi szakfolyóiratnak, mely határozott szándékkal be akarja kapcsolni a magyar tudományosságot a világ tudományába, hanem azért is, mert éppen Herman Ottó harcossága hajtotta végre, öt és fél esztendőt töltött Herman Ottó a Magyar Nemzeti Múzeum szolgálatában. Életének erre a szakaszára a Pókfauna mellett egyenlő mélyen a Természetrajzi Füzetek megtervezése, elindítása, szerkesztése, sikere és megtartása nyomja bélyegét. Kétség sem férhet hozzá, hogy a XIX. század végére a magyar tudomány színvonala európaivá nőtt. A kortársak is tudták ezt, mert nem volt nehéz lemérni. Tudósaink tudósul értették az idegen nyelveket, olvasták a külhoni szerzők publikációit, s ugyanakkor eredetit, egyenértékűt alkottak a maguk területén. Viszont a közlés eszközéről, módjáról véleménykülönbség támadt közöttük. Mindenki azt várta és óhajtotta, hogy legelőször a magyar tudomány vezető testülete, az Akadémia biztosítson nekik publicitást. De nem tette. A türelmetlenek, annak láttán, hogy dolgozataikat szívesen fogadja a külföldi szaksajtó, akár el is fordultak volna a hazai, a magyar olvasóközönségtől. Látványos példája ennek a maga franciás műveltségével Horváth Géza, aki félrehúzódva, érdektelenül, olykor ellenségesen szemlélte a vita alakulását. Az ő tudományos működésének nem volt gátja, hiszen publikálni szándékozott dolgozatainak mindig talált külföldi szakmai folyóiratot, széles külföldi ismeretsége és elismertsége szinte bárhol utat nyitott számára. Az érdekeknek, nézeteknek és indulatoknak ebbe a forgatagába lépett be Herman Ottó. Éppen idejében. A tudósok kutattak, alkottak, s akkor jött valaki, aki az eredményeket kritikusan, korszerű formában tárta a világ elé. Kockázatos vállalkozás volt. Hány meg hány tudományos folyóirat futott eladdig zátonyra és süllyedt el a belföld érdektelensége miatt! Többek között éppen az a fölényes és indolens Horváth Géza undorodott meg hosszú időre a folyóiratkiadástól néhány évvel későbben, aki Herman Ottó vállalkozásánál rokonszenvvel, de egy kissé szkeptikusan tüsténkedett. Első tíz esztendejében járt már a Természetrajzi Füzetek, amikor 1884-ben elindította folyóiratát, a Rovartani Lapokat. Ráköltötte a keresetét meg a felesége hozományát, és mégis megbukott a vállalkozása két