A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 10. (1971)

BODGÁL Ferenc: Kovácsok lógyógyítása

472 BODGÁL FERENC Wágenfeld könyvét nagyon kedvelték, előkerült ez Kovács Sámuel putnoki kovácsmester hagyatékából is. Ez a könyv 1845-ben jelent meg először magyarul, második kiadás 1847-ben, a harmadik 1861-ben. Ez a példány Dobos Dezső tulajdonából is előkerült. Sajnos, a könyv példányszámát nem tudjuk, de hogy sokat forgatták, azt az elhasznált oldalak is mutatták.

31 A könyvek szerint a kovácsok állatgyógyító ismerete nem korlátozódott a lovakra, megtaláljuk benne a lovak, szarvasmarhák, juhok, disznók és kutyák nyavalyáit, illetve ezek gyógymódjait is. A fővároson kívül a nagyobb városokban' a múlt század nyolcvanas éveiben jönnek létre patkolóiskolák. 1884-ben már Kassán is van patkoló-. iskola.

82 1890-től a pesti ,,állatgyógyintézet" mint főiskola működik tovább, ezidőtől kezdve a kovácsok inkább csak a patkolóiskolákat látogatják. A különféle patkolási szakkönyvek is elszaporodnak.'

3 1892-ben már Miskolcon is sikeresen fejeznek be egy patkolótanfolyamot. Ebben az időben a patkolótanfolyamokat — melyek már nem azonosak a korábbi „baromorvosi" tanfolyamokkal, nem kötelező elvégezni. Mindamellett elég sokan vesznek ezeken részt, hiszen az itt tanultak a szakmai ismeretek bővítését szolgálják. A tanfolyamokat rendszerint telenként tartják a kovácssegédek, mesterek számára. Ezek elvégzése emeli a kovácsok társadalmi tekintélyét is. Nagyobb vidéki városokban a katonaságnál is tartanak tanfolyamokat az itt szolgáló kovácsok, illetve civilek számára. Az oktatók tanult kovácsok, állatorvosok. Tananyaguk legtöbbször Zimmermann könyve, mely több kiadást ért meg és egy-egy példány idősebb kovácsmestereknél ma is megtalálható.

34 (4. kép) A tananyagot leginkább a patára korlátozták, de foglalkoztak a lovak általános ismeretével is. Falvakon ekkor még alig volt állatorvos, így a pata és egyéb lóbetegségek gyógyítását is a kovácsok végezték. Így kúrálták a havivakságot, kehet, eret vágtak, de előfordult, hogy más állatot is meggyógyítottak. 1875-ben Sárospatakon Boros Lajos „baromorvos és kovácsmester" dolgozik, alkalomszerűen lógyógyítást is végez.

3

" A pata gyógyítással, illetve a beteg patára való patkótípusokkal a múlt század utolsó harmadában már sokat foglalkoznak a kovács szakkönyvek és szaklapok. Kísérletező, ügyeskezű kovácsmesterek különféle gyógypatkó típusokat honosítanak meg, s ilyen gyógypatkókat a múzeumi gyűjteményekben is találhatunk. (5. kép) A patkolóiskolát végzett kovácsmesterek cégtáblájukon is feltüntetik, hogy „okleveles patkolókovács". A tanfolyamon szerzett ismereteiket inasaiknak is továbbadják, a patkolóiskolákon készített patkókat megőrzik, s a beteg pata ápolását ezeken magyarázzák inasaiknak. (6—8. kép) A katonaságnál majdnem minden évben voltak patkolótanfolyamok, az elvégzéséről szóló régi bizonyítványokat, fényképeket idősebb mesterek megőrizték. (9. kép) A legutolsó patkolótanfolyamot Kassán, 1941-ben a katonaságnál tartották.