A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 10. (1971)

KILIÁN István: Latin nyelvű komédia a XVIII. század elejéről a Borsod megyei Levéltárban

LATIN NYELVŰ KOMÉDIA 395 voltát bizonyos fokig magyarázza,

67 ennyire rusztikussá azonban csak az iskolai színjátékírók tolla nyomán válhatott, s elvesztette éppen legjellemzőbb sajátosságát, azt az ellenállhatatlan drámaiságot, a fékezhetetlen extázist, .amely éppen Euripides Bacchanáliájában mutatkozik meg legnyilvánvalóbban. Ez a XVIII. századi Bacchus nagyon hasonlít a Rusticus imperansra, s éppen ezért játszották, szinte valamennyi iskolában éppen farsang idején a róla szóló komédiákat. Bacchussal a részegség is elveszti tragikus voltát s valahogyan komikussá válik. A németországi jezsuita rendházak iskoláiban 1572-től kezdődően mutathatók ki ezek a témák, 1572-ben Diliingenben, 1608-ban Grazban, 1611ben Ingolstadtban, 1625-ben Konstanzban, 1646-ban Innsbruckban, 1659ben Hildesheimben, 1737-ben ismét csak Hildesheimben mutatnak be olyan farsangi darabokat, amelynek témája Bacchus, vagy a részegség nevetségessé tétele.

68 A részegség és a nagyravágyás motívuma nagyon gyakran keveredik egymással.

69 Magyar iskolákban a Bacchushoz kapcsolt témák, viszonylagosan későn jelennek meg. 1690-ben Pozsonyban, 1720-ban Trencsénben, 1721-ben Eperjesen, 1724-ben ugyanitt, 1725-ben Sárospatakon, 1726-ban Eperjesen, 1728-ban Trencsénben, 1731-ben Szakolcán, 1733-ban Eperjesen, 1734-ben Szakolcán, 1746-ban Sárospatakon, 1750-ben ismét csak Sárospatakon, 1751-ben Eperjesen játszanak olyan komédiát, amelynek címében Bacchus is szerepel, s feltehetőleg a részegséget pellengérezi ki benne szerzője.

70 Piarista iskolákban eddigi ismereteink szerint csak. két alkalommal mutatnak be Bacchus-komédiát :

71 1727-ben Nyitrán, 1747-ben pedig Privigyén. A pálos iskolák közül meg éppen Sátoraljaújhelyt mutatják be Borss Dániel Bakhus című istenparódiáját 1765-ben. Nincs kizárva, hogy Borss Dániel példának az 1750-ben Sárospatakon előadott jezsuita Bacchus-darabot tartotta.

72 A fentebb felsorolt német Bacchus-komédiák közül felhívjuk a figyelmet az 1659-ben Hildesheimben előadott Bacchus Thaumaturgus című komédiára, amely már címében rejti a komikum és a ruszticitás lehetőségét. Kantában, 1773-ban csak egy alkalommal játszottak Actus Bacchanalisticust.

73 Kovács Bernardon a cselekmény rövid ismertetése során inkább a részegség tragikus tenyéré hívja fel a figyelmet, valószínű azonban, hogy a komédia szerzője, Kertsó Cirják tolla nyomán Bacchus is, a részegség is komikus vonásokat nyer éppen úgy, mint a Borss Dániel komédiájában, A fenti adatok ismét csak arra utalnak, hogy a most ismertetett komédiatéma a magyar iskolai színpadon az elsők között jelenik meg. Ebben a darabban is megtalálhatók az iskolai színjátékoknak a bohózattól örökölt sztereotip jegyei, a verekedés, a koporsóba fektetés. Az utóbbi helyett két jelenetre szeretnénk a figyelmet felhívni. A 6. inductioban Saturnus elől az ijedt Salacon elmenekül, mert azt hiszi, hogy az maga a halál. A 14. inductioban pedig Mercurius az istenségéből ismét inassá degradált Salaconnak, hogy őt megijessze, egy halotti emelvényt állíttat fel.

74 Megjelennek itt klasszikus vígjátéki alakok is. Salacon nemcsak az úrhatnám polgár meígtestesítője, hanem az ingyenélőé is, akit kaptafaokoskodása juttat nevetséges sorsára. A ravasz szolgát itt Mars és Vulcanus valamint Mercurius képviselik. Ügy látszik, hogy a tipikusnak ható szereplők mellett