A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 10. (1971)

R. NYÍRI Lili: Munkásszobrászat indulása Diósgyőrvasgyárban a felszabadulás után

374 R. NYÍRY LILI érdekes készítmények kerültek ki a kemencéből. Négy különleges darabot őrzök ebből az időből. (1—2—3 kép) Sajnos, ismét költözünk. Az új helyiség azonban — legalább úgy látszik —• végleges. A kemence azonban a régi műhelyünkben maradt, ami a további égetéseket problematikussá teszi. Nagy előrelépést jelentett munkánk számára, hogy Herczeg elvtárs bizonyos mennyiségű „fémöntésre" adott engedélyt. Ebben az időben a kis csoport már teljesen eggyé forrott. A mindig agilis Tóth Béla közös kirándulásokat szervezett. így az 1948. év nyárelején a hollóházai kerámiai gyárat látogattuk meg. Ez volt különben a festők és szobrászok első közös kirándulása. A gyári autóbuszt bocsátották rendelkezésünkre és az egynapos kirándulás nagyon hangulatos volt. Hollóházáról hazaútban megtekintettük a füzérradványi kastélyt is, amely akkor már üdülő volt. A remek környezetben fekvő épület festői hangulata megkapta piktoraink művészképzeletét és felvetették a csoport „közös üdülésének" gondolatát, amit későbben meg is valósítottak. Ez a nyár különben nagy tervekkel indult. A SZÍT egy Petőfi-mellszoborra hirdetett „házi pályázatot". Mi természetesen részt akartunk ezen venni. Ugyanekkor a tanfolyam emblémájának elkészítését is terveztük. Törekvéseink és a tanfolyam hallgatói tehetségének nyílt elismerését bizonyítja, hogy két tanítványom: Tóth Béla és Varga Pál I. komoly esélylyel indultak a pályázaton. Végtére Varga Pál I. kapott megbízást a kivitelezésre. Helyesnek tartom, hogy a két szobrász első komoly sikeréről szólva, kritikai méltatást adjak egyéniségükről, helyesebben arról, hogy a műveikben miképpen jutott kifejezésre. Varga Pál I. a maga „donatellosan" finom kifejező erejű mintázásával került — szinte szükségképpen —• a romantikus képzeletű Tóth Béla elé, mert akkor már nálunk is a „szocialista realizmus" néven ismert képzőművészeti felfogás kezdett tért hódítani. Bár egy Petőfi-szobornál valóban nem tartottam lényegesnek bizonyos fokú romantika érvényesülési lehetőségének mellőzését. Az illetékesek azonban — úgy látszik — más véleményen voltak. A kivitelezésre ezért Varga Pál I. kapott megbízást. A gyári emblémát viszont — rajtam kívül — még Tóth Béla is megmintázta. Természetesen én mindig versenyen kívül maradok. 5. kép) Utóbbi bronz emblémák egy-egy példányát még jelenleg is őrzöm. A gyári Szabadság téren, ünnepélyes keretek között leplezték le Varga Pál I. bronzba öntött Petőfi-szobrát. Érthető, hogy mennyire örültünk és izgultunk ennek a nagyszerű sikernek, amelyről még a sajtó is megemlékezett : (4. kép) (Diósgyőri Munkás — 1948. szeptember) „Felavatták a SZÍT Petőfi-szobrát a Szabadság-kertben. — A SZÍT diósgyőr-vasgyári szervezete szombaton nagygyűlést rendezett, amelyen résztvettek Nagymiskolc és a megye több községének ifjúsági küldöttei is. A gyűlésen résztvevő 3000 ifjú lelkes tapssal fogadta az emelvényen helyet foglaló Dénes István SZÍT országos titkárt, Dusek László országgyű-