A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 10. (1971)

R. NYÍRI Lili: Munkásszobrászat indulása Diósgyőrvasgyárban a felszabadulás után

370 R. NYlRY LILI foglalásához. A portrénál azonban olyan hallatlan tehetséggel figyelte meg és adta vissza a kifejezés, a halvány „félmosolyok", a szem és a tekintet életszerűségét, hogy — ha kedve nem lanyhul el kitűnő arcmás-szobrász válhatott volna belőle. Varga Pál II., Tóth Béla és Tóth Lajos, továbbá Major Gyula voltak azok, akik intencióimat leginkább megértették. Személyes élményeik alapján munkástémák mintázásához fogtak. Legszebb haladást Tóth Béla mutatott, akinek formakészsége és komponáló tehetsége összhangban volt egymással. Dolgait robusztus monumentalitás jellemezte és különösen munkástémái megoldásában volt kiváló. Varga Pál II. is jól komponált. Ö őrizte meg közülük legjobban „naiv formalátását". Jóformán kizárólag munkástémákat mintázott. Major Gyula viszont bizonyos mérvben „drámai jellem" volt. Készített például egy nagyon érdekes — persze már későbben — „Üzemi baleset" című kompozíciót, amely szobrában a témát „drámai erővel" jelenítette meg. Akkori kritikai felfogás szerint persze csak a munka nagyszerűségét illett ábrázolni és így Majornak nem voltak nagy sikerei szobrász szempontból nagyon méltánylandó alkotásaival. A nagyon kedves és szívemhez nőtt női tanítványaim közül: Berecz Ilonka és Korompai Ildikó, akiket a tehetség mértékével mérve említeni lehet. Berecz Ilonka — ha komolyan veszi „önmagát" — és számít ösztönös megnyilatkozásaival, naiv rokokó stílusú alkotásokkal gazdagíthatta volna a tanfolyam eredményeit. Amolyan Kovács Mária-féle egyéni stílust alakít1. kép. Tóth Béla kerámia vázája 2. kép. Varga I. Pál kerámia vázája (11 cm — sárga alapon rozsdabarna (10 cm — szürke alapon, kobaldkék minta) csorgatott minta)