A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 10. (1971)

ZÁDOR Tibor: A diósgyőrvasgyári munkások művelődési törekvései a századfordulón

DIÖSGYÖRVASGYÁRI MUNKÁSOK MŰVELŐDÉSI TÖREKVÉSEI 283 tüntetésben részesültek, Kossuth-díjasai, sztahanovistát, kiváló dolgozói, újítói országszerte ismeretesek."

9 A munkásfiatalok a keretszámok adta lehetőségeket felhasználták, de sok tehetséges fiatal nem tudott tovább fejlődni, magasabb fokú szakmai tudást szerezni. Ezek részére csak a felszabadulás után megszervezett Dolgozók Iskolái adták meg azt a lehetőséget, hogy közép-, sőt felsőfokú szakmai és általános műveltséget nyújtó iskolákat végezzenek és technikusi, mérnöki oklevelet szerezzenek. A vasgyár 1880-ban megindult erőteljes fejlődése tovább tartott, a munkáslétszám rohamosan emelkedett, s megnövekedett a telepen lakók száma is. Amíg 1880-ban a gyári munkások száma 648, addig 1890-ben a gyári munkások száma 2060 1893-ban a gyári munkások száma 3038 1895-ben a gyári munkások száma 4404 1896-ban a gyári munkások száma 5018 1900-ban a gyári munkások száma 6119 tehát 1890-től 5 év alatt megkétszereződik, 10 év alatt megháromszorozódik a létszám. A nyereséges termelés megindította a lakótelep fejlődését, ami a lakosság gyarapodásával járt együtt. Diósgyőrvasgyár, Pereces, majd a századforduló idején kiépült Űjdiósgyőr lakosainak a száma 1910-re meghaladta a 10 000-et. így már a múlt század utolsó évtizedére kialakult egy olyan közösség, amelynek tagjai az általános műveltség magasabb szintű elemeivel és a különböző művészeti ágakkal is foglalkozhattak. A kulturális igények kielégítésének vágya hozta létre 1885-ben a Diósgyőrvasgyári Alkalmazottak Dal- és önképző Körét,

10 1892-re pedig egy fúvós zenekart, amelyet a vasgyár vezetősége 1893-ban Diósgyőr-Vasgyári Zenekar néven vállalati zenekarrá szervezett át. Alapítási idejét tekintve ez hazánk második zenekara. Tagjai döntő többségükben munkások, néhány esetben irodai beosztottak voltak. A zenekar 1896-ra vonószenekarrá fejlődött. E kulturális fejlődés közepette a színjátszás nyomait is megtaláljuk, amelynek első művelői a vasgyári pedagógusokból és alkalmazottakból kerülnek ki. A hosszú munkaidő, ebédidővel napi 12 óra, és a gyakori vasárnapi műszak, továbbá a sokszori túlórázás nem adott lehetőséget arra, hogy a munkások kezdettől fogva bekapcsolódjanak a színjátszásba, de a meglevő kasztszellem sem engedte ezt meg. A vasgyár vezetőinek csak az volt a fontos, hogy a termelés emelkedjék, azt nem tartották szükségesnek, hogy a munkások kulturális és szórakozási igényeinek kielégítéséről is gondoskodjanak. Akaratuktól függetlenül 1888-ban megkezdődött a műkedvelő színjátszás.

11 Az előadások iránt megnyilvánuló érdeklődés azt eredményezte,