A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 10. (1971)
ZÁDOR Tibor: A diósgyőrvasgyári munkások művelődési törekvései a századfordulón
DIÓSGYÖRVASGYÁRI MUNKÁSOK MŰVELŐDÉSI TÖREKVÉSEI 281 a felépítését, mert szerinte . . . „Magyarországon az ipar akkor fog igazán fejlődni és felvirágozni, ha a munkásnép nem csak testi erővel dolgozik, hanem ha a test erejével a szellem ereje is párosul." 6 Tehát itt már a miniszter hangoztatja ugyanazokat a gondolatokat, amelyeket a budapesti állami gépgyár munkásai hangoztattak 1890. május 5-i gyűlésükön a szakmai és általános műveltség megszerzésével kapcsolatban. Baross Gábor a kapitalista társadalom érdekeinek megfelelően támogatta az iskoláztatás ügyét. Korántsem gondolhatunk arra, hogy Baross és a kulturpolitikusok a munkásosztályt az értelmesség értelmiségi szintjére akarták volna emelni. Ez a törekvés a kapitalista társadalomban fennálló munkamegosztással is ellenkezett volna. A kapitalista termelés irányítói viszont felismerték, hogy a képzettebb munkások jobban szolgálják a termelés érdekeit, ezért gondot fordítottak a szakmunkásképzés elősegítésére. A szakrajz ismerete iránt támasztott gyári igények azt eredményezték, hogy 1888. őszétől a 15 évesnél idősebb gyári inasok és legények önként vettek részt a rajztanulásban, amelyet tanfolyamként szervezetek meg. Ezért 1889. novemberétől a fiú iskoláknál külön rajztanítói állást szerveztek, mivel ezek a tanulók egykor gyári munkások lesznek s mint ilyeneknek a rajzban bizonyos jártasságra lesz szükségük. Már az első és második osztályban is bevezették a rajztanítást, a harmadik-negyedik osztályban 3—3, az ötödik-hatodik osztályban 4—4 órát fordítottak rajzra. 1890-ben, amikor Budapesten a testvérgyár munkásainak kulturális követelései elhangzanak — a diósgyőri vasgyár már az ország első vasgyára mind a mennyiségi, mind a minőségi termelés tekintetében. A gyár dolgozóinak létszáma 2113 munkás, 35 tisztviselő, 10 napidíjas. 7 Az 1890-es népszámlálás alkalmával a gyártelepen 1879 lakos lakott; sok munkás Miskolcon, Diósgyőr anyaközségben, Alsó-, Felső-Hámorban és a közeli egyéb településen lakott. A műveltségi állapot vizsgálatánál a népszámlálási statisztika csak annak megállapítására szorítkozott, hogy az írni-olvasni tudás követelményének hányan felelnek meg. E tekintetben az alábbi volt a helyzet: férfiak ' nők írni-olvasni tud 721 96,51% 624 87,25% csak olvasni tud 4 0,53% 13 1,82% írni-olvasni nem tud 22 2,82% 77 10,78% Ebben a tekintetben az eredmény egészen jónak mondható, mert az országos átlag szerint 1898-ban 53% az analfabéták százma. A műveltségi állapotra még a foglalkozás szerinti megoszlásból is következtethetünk. Ennél a kimutatásánál csak a 15 éven felülieket kell számba vennünk, akik már önálló keresetre képesek. Ezek száma 1099, azaz a lakosság 58,49%-a. A tényleg keresetképes 562 férfi és 537 nő foglalkozás szerint a következőképpen oszlik meg:
