A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 10. (1971)
ZÁDOR Tibor: A Diósgyőrvasgyári Zenekar története és szerepe a diósgyőri munkások zenei műveltségének kialakításában a felszabadulásig
A DIÓSGYÖRVASGYARI ZENEKAR TÖRTÉNETE 253 fiatal munkás fiúkban olyan érdeklődést tudott felkelteni, aminek az lett az eredménye, hogy az egyesületen belül dal- és zenekört szerveztek. 10 A dal- és zenekör feladatául a dalnak és zenének rendszeres művelését tűzték ki, ezért hetenként egyszer, ha szükséges többször rendszeres órákat tartanak. Alkalmanként részt vesznek a műkedvelő szakosztály szereplésein. A szakosztály munkája a mozgalmi, forradalmi, majd harci események miatt csak 1920-ban kezdődött meg. A karmesteri és oktatói teendőket Philippi Vilmos tanító látta el. Az ifjúsági egyesület első elnöke Krasznai (Krawczyk) Lajos lett. Az ifjúsági egyesület, amelynek taglétszáma elérte a 300-at, a 20-as évek elején élénk tevékenységet fejtett ki. A közművelődési és műkedvelői kör kéthetenként összejöveteleket rendezett, amelyeken az ifjúsági zenekar is közreműködött egy-egy dal vagy zeneszám előadásával. A zenekar az 1921—22. tanévben feltűnő haladást mutatott fel. Szerepléseik egyre tartalmasabbak és sikeresebbek lettek. Az éveken át tartó szorgalmas tanulásnak olyan komoly eredménye lett, hogy a zenekar az 1925. július 25-én megtartott tanévzáró ünnepélyen Rossini: Teli Vilmos c. nyitányát szólaltatta meg. 76 Az ifjúsági zenekör a zenei műveltség terjesztése, valamint a zene oktatása terén kifejtett tevékenységét egészen a második világháború kitöréséig folytatta. A Diósgyőrvasgyári Zenekar zenetanfolyama Az 1921. szeptemberében jóváhagyott zenekari szervezeti szabályzat 7. §-a a zenekari bizottság kötelességévé tette, hogy a Vasgyárban létesítendő zeneiskola alapjainak megvetésénél működjék közre. Ez a szakasz azért került be a szabályzatba, mert a háború alatt, majd az Osztrák—Magyar Monarchia összeomlásakor veszteségek érték a zenekart. Több idegen származású muzsikus itthagyta a zenekart, néhányan más zenekarba távoztak. A zenekari bizottság nem akarta, hogy még egyszer ilyen kellemetlen helyzetbe kerüljön a zenekar, ezért a zenészutánpótlásról intézményesen gondoskodni akartak. Különösen Simon Béla karmesterhelyettes volt azon, hogy az idegen nemzetiségű zenészek helyett a helybeli munkások gyermekeit képezzék ki zenésszé és alkalmazzák a zenekarban. Ezért 1923. őszétől egy zenetanfolyam felállítását határozták el. A kezdeményezés a vasgyári társadalomban megértésre talált, mert a fiatalok szép számmal jelentkeztek. A kezdeményezők talán nem is gondoltak arra, hogy a munkás zenei műveltség fejlesztésének milyen fontos szolgálatot tettek. Ugyanis a tanonciskola zenekörének tehetségesebb tagjai valamennyien, de rajtuk kívül még mások is jelentkeztek a tanfolyamra, amelyen csak a vasgyári dolgozók gyermekei vettek részt. A zenekar gondnoka beiratkozáskor a zenésztanulók szüleivel szabályszerű szerződést kötött. Ennek értelmében, ha a növendék olyan tudást ért el, hogy zenekari működésre alkalmasnak nyilvánították, ettől az időtől kezdve legalább két esztendőn át a zenekarban közreműködni tartozott. Ellenkező esetben a
