A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 10. (1971)
ZÁDOR Tibor: A Diósgyőrvasgyári Zenekar története és szerepe a diósgyőri munkások zenei műveltségének kialakításában a felszabadulásig
A DIÖSGYÖRVASGYÁRI ZENEKAR TÖRTÉNETE 251 Főképpen a Vasas Szakszervezet műsoros estjei voltak igen színvonalasak, amelyeken minden alkalommal fővárosi művészeket is felléptettek. A közönség nagyon érdeklődött ezek után s az estélyek alkalmával az éttermet zsúfolásig megtöltötte. Ezekre a zenekar is felkészült és igen nívós számokkal, pl. Beethoven I. szimfóniájával lépett fel. A dalos egyesületek, a sportegyletek, nőegyletek vetélkedtek egymással minél színvonalasabb műsorok bemutatására. Az említett egyesületek ünnepi vacsorákat is rendeztek, amelyeken mindig részt vett a zenekar. Jóformán minden vasárnapra jutott valamilyen játék. A 30-as évek elején a zenekar lépést tartott a kor igényeivel, megalakult a jazz zenekar, amely a vendéglőben szombaton esténként megrendezett táncoknál játszott. A játszott művek között túlnyomó részben filmzenék és külföldi szerzők táncművei szerepelnek. A zenekar műsorpolitikája Az imént felsoroltuk azokat a szereplési lehetőségeket, amelyeken a zenekar szerepelt. A temetési és táncjátékokon kívül az opera, illetőleg az operettelőadások zenei kísérete jelentette ia zenekar legfőbb elfoglaltságát. Az ezekre való felkészülést komolyan vette a zenekar és mindenkor jelentős része volt az előadások sikerében. Az említett operán kívül felújították Mascagni: Parasztbecsület-ét a húszas évek közepén. E két operaelőadáson kívül másra nem vállalkoztak. Az ekkor meginduló munkáselbocsátások, tisztviselői B-listázások elvették a vasgyáriak kedvét a komolyabb művek betanulásától. Az 1929-es gazdasági válság kihatása Vasgyárban 1935-ig tartott ,s ekkoriban még a műsoros esték is ritkák voltak. Az 1920-tól 1940-ig tartó időkben mégis játszottak operetteket, amelyek közül nagyobb sikert értek el: Planquette: Ripp Van Winkle; Jarnő: Az erdészleány; Hervé: Nebántsvirág; Lehár: Drótostót; Kacsóh: János vitéz; Schubert-Berté: Három a kislány; Farkas: Iglói diákok; Huszka: Gül baba; Csathó: Te csak pipálj Ladányi. Önálló zenekari hangversenyt a két évtized alatt alig rendeztek, inkább egy-egy műsoros estre készült fel a zenekar komolyabb számokkal, így Senger idejében az egyik hangverseny alkalmából Beethoven I. szimfóniáját, majd ugyancsak az ő vezénylésével Schubert: H-moll (befejezetlen) szimfóniáját játszották. Az előadott művek közt szerepelt: Grieg: Si~ gurd Jorsalfar szvitje; a Peer Gynt-szvit, A tavaszhoz című műve; Meyerbeer: Cigánytánc a Hugenották c. operából; Brahms: Magyar táncok; Mozart: Kis éji zenéje; Giordano: Andrea Chemier operájából részletek; Glinka: Iván Szuszanyin c. operájából részletek; Borodin: Közép-Ázsia pusztáin című szvitje; Poppy: Keleti szvitje; Joshitomó: Japán szvitje; Schubert: Pisztráng ötös; Beethoven: Esz-dúr quintettje és Septettje; ugyanis a 30-as évektől egyre gyakrabban előfordult, hogy kisebb összeállításban szalonzenekari és kamarazenekari műveket adtak elő, amelyekhez a zongorakíséretet Balthazár Dezső tanító játszotta.