A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 10. (1971)

ZÁDOR Tibor: A Diósgyőrvasgyári Zenekar története és szerepe a diósgyőri munkások zenei műveltségének kialakításában a felszabadulásig

250 ZADOR TIBOR ző szolgálati utat tartozott betartani: karmester, zenegondnok, a vasgyár főnöksége, végül a vasgyárak központi igazgatósága. A szolgálati út be nem tartását megbírságolták. A zenekarból az a tag volt kizárható, akit már három ízben — habár különböző címeken — pénzbírsággal sújtottak, vagy aki a vasgyár kötelékéből kilépett. * A fentiekből láthatjuk, hogy a vasgyári munkások a zene iránti szeretetükből magukra vállalták a zenekar fenntartásával járó anyagi áldozatok meghozatalát. A zenekar és a gyár vezetősége kidolgozták azokat a szabályzatokat, amelyek a zenekar működését szabályozták. Gondoskodás történt jó zenészekről, a jó karmestert Senger személyében szintén biztosították. Szereplési lehetőségekben sem volt hiány. A háború előtt másfél évtizeden keresztül rendszeresen megtartott vasárnap délutáni ismeretterjesztő előadások ugyan megszűntek, azonban a húszas években az egyesületi élet lett mozgalmasabb. A szereplési lehetőségek A két világháború közti időszak első felében a zenekar elsősorban a moziban játszott 1932-ig, a hangosfilm megjelenéséig. A mozielőadásokat hetenként két alkalommal tartották, csütörtökön egy, vasárnap három előadás volt. A húszas évek elején sokat játszottak a miskolci Nemzeti Színházban, amelyben 1921-től két év alatt mint kisegítők 200 operaelőadást kísértek. Senger korrepetitorként működött a színháznál és a zenekarnak 12—14 tagja állandóan kisegített ezeken az előadásokon. A színházi zenekart az operaelőadások alkalmával Radio Rezső olasz karmester, Simándy József és Donáth Leó karnagyok vezényelték. Itt működött akkoriban Hoppé Jenő is, a vasgyári zenekar későbbi karmestere. A húszas évek gazdasági válsága idején, amikor a próbák száma heti egyre csökkent, alig voltak szereplési lehetőségek, a zenekar sok tagja állandóan Miskolcra járt az Apolló és Uránia mozik zenekarába játszani. A hangversenyeknek új formája alakult ki. A háború előtti vasárnap délutáni hangversenyek helyébe a csütörtök esti hangversenyek léptek, amelyeket 1923. nyara óta vezettek be. Ezeket már nem a munkásétteremben, hanem a vasgyári nagyvendéglő kerthelyiségében tartották meg. Szórakoztató jellegűek voltak és a családtagjaikkal sörözgető dolgozóknak szólt. A későbbi években még vasárnap délben is tartottak ugyanott hangversenyeket. Ezeknek a hangversenyeknek a zenei nevelés szempontjából nem nagy értékük volt. Rendszertelen időben fúvószenekari hangversenyeket is tartott a zenekar Üjdiósgyőrben a Bank-palota előtt (a mostani Lenin téren), a diósgyőri várban és a miskolci Vörös-ternplom előtti téren, (a mai LAEV állomásnál). A gazdasági válság enyhülésével ismét megindult a kulturális élet.