A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 10. (1971)

ZÁDOR Tibor: A Diósgyőrvasgyári Zenekar története és szerepe a diósgyőri munkások zenei műveltségének kialakításában a felszabadulásig

A DIÓSGYÖRVASGYARI ZENEKAR TÖRTÉNETE 245 A régi kerékvágásban A jubileumi évforduló új virágzás kezdetét jelentette. A húszas évek elején a vasgyári kulturális életnek újabb hatalmas fejlődése kezdődött meg. A háború vihara által előidézett szellemi pangást a kulturális rendezvények iránti fokozott érdeklődés váltotta fel. Sőt nemcsak az érdeklődés, hanem a művészi szereplés, az alkotás vágya tucatszámra tevékenységre ösztönözte az embereket. Bár Vasgyár társadalmi életére a különböző osztályok és rétegek elkülönülése erősen rányomta bélyegét, azonban éppen a művelődési terület volt az, ahol a különböző társadalmi osztályokba tartozó munkások, tisztviselők, valamint ezek családtagjai a leghamarabb megteremtették az együttműködés és a művészi alkotás kedvező lehetőségeit. Különösen élénken, pezsgett az egyesületi élet. A Jószerencse dal- és önképzőkör fennállásának 25. évfordulója alkalmával 1920. július 31-én és augusztus 1-én kétnapos, jubileumi ünnepélyt rendezett, Az ünnepi hangverseny műsorát Senger Gusztávnak erre az alkalomra szerzett Jubileumi indulója zárta be, amelyet a zenekar adott elő.

05 Az ősz folyamán több műkedvelő előadást és önképzőköri estet rendeztek az egyesületek. A műkedvelő színjátszók, 'énekesek újra formába lendültek, szerepléseik sikeresek voltak. Felvetődött az a terv, hogy Maillart: A remete csengettyűje c. operáját újból elő kellene adni. 1921. januárjában hozzáfogtak a darab betanulásához és már február 5-én előadták. Az érdeklődés rendkívül nagy volt. A közönség még visszaemlékezett az 1914. évi előadásra és szívesen vette a felújítást. A sajtó nagy elismeréssel emlékezett meg az előadásról és mind a zenekar, mind Senger teljesítményét szépen méltatta. Megállapította, hogy Senger emberfeletti munkát végzett, amikor 2—3 hét leforgása alatt ilyen nehéz daljátékot betanított. Mind a zenekar, mind az énekkar kiváló volt, ami az ő érdeme. A zenekar pótolni tudta a háborús veszteségeket és ismét jóképességű zenészekkel tudták feltölteni a zenekart.

66 Két hét múlva a Jószerencse műkedvelői minden várakozást felülmúló érdeklődés mellett mutatták be Huszka Jenő: Gül baba c. bűbájos operettjét. A kitűnő zenekar Csorna Imrének, a Jószerencse karnagyának — aki egyben a zenekar elsőhegedűse is volt — vezetésével nagyban hozzájárult a sikerhez.

67 A remete csengettyűjének miskolci előadása A bájos operett nem tudta elhomályosítani az operaelőadás sikerét, amely annyira átütő volt, hogy április 6. és 7. napjain a miskolci színházban is elő akarták adni a Honvéd-alap javára. Az előadás színrehozatala körül azonban nem várt nehézségek támadtak. Egyrészt a szereplők nem szívesen vállalkoztak erre az előadásra, mert Miskolc közönsége a művészetek ápolása terén elért sikereiket nem akarta tudomásul venni és eddigi miskolci szerepléseiket mindenkor fagyos közönnyel fogadta. Ennek a köz-