A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 10. (1971)

ZÁDOR Tibor: A Diósgyőrvasgyári Zenekar története és szerepe a diósgyőri munkások zenei műveltségének kialakításában a felszabadulásig

A DIÓSGYÖRVASGYÁRI ZENEKAR TÖRTÉNETE 233 tartalmából következtethetünk arra a fényre és pompára, amellyel ezt az évfordulót megünnepelték. Meg kell emlékeznünk az 1913. március 13-án megrendezett zenészbálról, amely kivételes sikerével nagyban hozzájárult a zenekar tekintélyének fokozásához. Ezt a zenekar tagjai azzal érdemelték ki, hogy olyan táncestélyt szerveztek meg, amilyen Vasgyárban sem azelőtt, sem azután nem volt és amiről az idős emberek még ma is beszélnek. Az estélyt a munkásétteremben rendezték meg. A terem díszítése a mesébe illett, mert a miskolci Pick-féle szőnyegüzlet összes szőnyegét felhasználták a terem díszítésére. Az akkor még létező oldalkarzatot is bőven díszítették szőnyegekkel, a terem felső részén jó ízléssel elhelyezett, hatalmas fenyőfüzérek íveltek s az oszlopokat is fenyőgallyal borították be, ami kellemes illatot árasztott. Az oszlopok és oldalfalak közti részen meghitt szeparékat képeztek ki és minden egyes tartó oszlopra hatalmas aranykeretezésű tükröt helyeztek el. Az egész teremben mindenütt pompa, ragyogás. Az estélyt zártkörű jelleggel rendezték meg, csak meghívóval lehetett belépni s mégis zsúfolva volt a hatalmas méretű terem. A hölgyek ezüstnyomatú táncrendet, a férfiak pedig szegfűt kaptak. Két zenekar szolgáltatta a zenét: a kassai 3. kerületi honvédzenekar a színpadon, Miskolc legjobb cigányzenekara, Berkes Sándor vezetésével pedig a terem közepén játszott. A vasgyári zenekar tagjainak mint házigazdáknak az volt a legfőbb feladatuk, hogy minden hölgy táncoljon, mindenki jól szórakozzék. Ezt a feladatot igen ügyesen oldották meg, mert még azokat az öreg urakat is táncra bírták, akik már hosszú évek óta felhagytak a fiatalos szórakozással. A jó hangulatra az volt a legjellemzőbb, hogy a mulatságot reggel 7 órakor fejezték be, holott akkoriban a vasgyári bálok csak hajnali 3 óráig tartottak. A vasgyári zenészek pedig még két napig vendégül látták a kassai katonazenészeket/'

7 A debreceni hangverseny A sok sikeres szereplés újabb meghívást eredményezett, mert a debreceni Egyetértés Önképző-, Dal- és Zeneegylet 1913. augusztus 17-re fellépésre hívta meg őket. A zenekar, valamint a Jószerencse dalosai és színjátszói vettek részt ezen a rendezvényen. A zenekar Senger: Ünnepi nyitány-át és Debreceni indulóját, valamint Kálmán Imre: Cigányprímás c. operettjének keringőjét játszotta el.

48 A debreceni szereplés ugyancsak kitűnően sikerült és a diósgyőri munkásművészek tudásának népszerűsítésére módot adott. A sikerek Sengert újabb alkotásokra serkentették. A századforduló idején már írt egy operaparódiát, így most készségesen vállalkozott arra, hogy Lauday János perecesi tanító: Mucsai posta c. szövegére egyfelvonásos operát írjon. A bemutatót 1913. végén megtartották;

49 amely annyira jól sikerült, hogy a legmagasabb vasgyári köröket is meglepte.