A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 10. (1971)

ZÁDOR Tibor: A Diósgyőrvasgyári Zenekar története és szerepe a diósgyőri munkások zenei műveltségének kialakításában a felszabadulásig

A DIÓSGYÖRVASGYÁRI ZENEKAR TÖRTÉNETE 227 lését, tiszteletét nem csupán művészi hegedűjátékával, de emberi magatartásával is kivívta. Hamvait elődének, Winter karmesternek a sírja mellett a vasgyári temetőben helyezték el. A karmesteri állás megüresedése kapóra jött a vasgyári vonósnégyes tagjainak, mert náluk is megüresedett a gordonkás helye. Bencze Rezső főmérnök, a zenekar gondnoka, aki egyben a vonósnégyesnek is tagja volt, valamint Puky László főmérnök, a szintén kiválóan képzett zenész, mindent elkövettek annak érdekében, hogy a megüresedett karmesteri állásra Senger Gusztávot, a miskolci Nemzeti Színház karnagyát nyerjék meg. Arra számítottak, hogy ebben az esetben Senger bekapcsolódásával az ő vonósnégyesük is kiegészül. Senger H. Gusztáv ) 1911—1932 Bécsben született 1872. július 14-én, apja színházi fuvolás; 14 éves korában a Bécsi Zenebarátok Köre és Előadó Művészeti Konzervatóriumának lett a növendéke, amelynek hatodik évfolyamát 1891. júliusában elvégezte. Solkoldalú muzsikus volt, sok hangszeren játszott. A növendékek évzáró hangverseyén már a Konzervatórium növendékzenekarának hangversenyét vezényelte. A húszéves, fiatal zenész előkelő bécsi kaszinók, éttermek zenekarait vezényelte, vagy pedig az ilyen helyeken megtartott hangversenyeken gordonka és hegedűművészi minőségben lépett fel. Zeneszerzéssel is sikeresen foglalkozott, mert a bécsi cs. és kir. 69. közös gyalogezred zenekara által tartott hangversenyek műsorában korán (1893) és gyakran találkozunk Senger szerzeményeivel. Ezek a hangversenyek szórakoztató jellegűek voltak s az ő szerzeményei is ilyenek: indulók, divatos táncdarabok. Szerzeményei igen sikeresek voltak, mert a legelőkelőbb helyeken megtartott hangversenyeken is játszották. Nem sokáig maradt Bécsben, mert 1894. őszétől már a stájerországi Leoben városka zeneiskolájában tanít. Gordonka hangversenyei nagy sikert aratnak s közben zeneszerzéssel foglalkozik. 1895. nyarán visszatér Bécsbe, de most sem telepszik meg, mert 1896. május 1-én már a kolozsvári VI. honvéd kerület újonnan megszervezett zenekaránál találjuk, amelynek tagja és karmesterhelyettese. Az új környezet hatását és élményeit Erdélyi mesék c. keringő]ében írta meg. A zenekarnál eltöltött idő nagyszerű lehetőséget biztosított számára, hogy karmesteri képességeit tökéletesítse és rutint szerezzen. Még a századforduló előtt nagy feladatra vállalkozott. Ekkoriban nagy sikerrel játszották a Sulamith c. operát, amelyről Hetényi Dömény Eleméiparódiát írt. Erre a szövegre Senger operaparódiát szerzett. A Szula-Micinek nevezett mű zenéje jól sikerült, mert több helyen előadták. így Győrött, ahol csak másodsorban került bemutatásra, 1900. február 16-án adták elő, Miskolcon pedig (valószínűleg 1906-ban) tizenhatszor adták elő egymásután. Hírneve terjedt. 1909-ben megnősült. Otthagyja a katonazenekart és színházi karmesternek szerződik el. 15*