A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 10. (1971)

VARGÁNÉ ZALÁN Irén: A Borsod-Miskolczi Közművelődési és Múzeum egyesület kialakulása és fejlődése az első világháborúig

204 VARGÁNÉ ZALÁN IRÉN „Jelentjük továbbá, hogy a Tanács nemcsak a legjobb indulattal kezeli a miskolci kultúrpalota ügyét, hanem sürgeti is annak megépítését. Abban a tudatban, hogy a legilletékesebb helyeken nem gördítenek akadályt a kultúrpalota megvalósítása elé, kérjük méltóztassék bennünket megbízni a szükséges előzetes tárgyalásokkal, mert ez a mostani gazdátlan kérdés, erős hitünk szerint soha sem fog megoldás elé jutni. Hogy pedig a tisztelt választmányt tájékoztassuk, mit szándékozunk tenni, a következőket adjuk elő: 1. megkezdjük a tárgyalásokat a Múzeumok és Könyvtárak Országos Tanácsával, valamint a városi és vármegyei hatóságokkal, 2. beszerezzük a már felépült, valamint építés alatt álló kultúrházak tervét és költségvetését, 3. ezek alapján a rendelkezésre bontható összegek mérveihez képest terveket dolgozunk ki az épület méreteire és az abba elhelyezendő helységekre, 4. mindezekkel és a szükségszerint mutatkozó munkálatokkal elkészülvén, az egész anyagot elbírálás végett a tisztelt választmány elé fogjuk terjeszteni. Mint ismeretes, indítványt tettünk egy állandó mozgószínház létesítése iránt. Ez ügyben a városhoz beadott folyamodásunk még elintézetlen.

98 1911. június 12-én nyomtatott beadvánnyal fordultak Miskolc Tekintetes Törvényhatósági Közgyűléséhez és minden városi képviselőtestületi taghoz: A Közművelődési és Múzeumi Osztály nevében." „Köztudomású a Tekintetes Közgyűlés előtt, hogy múzeumunk rövid 12 évi fennállása óta rendkívül gazdaggá lett, £ ma számottesz az ország sokkal régibb keletű, legtöbb vidéki múzeumok között. Egyesületünk teljes tudatában van annak, hogy múzeumával Miskolcot egy olyan tudományos közintézménnyel fogja megajándékozni, melyre minden magyar város büszke volna, ha sajátjának mondhatná. Amennyire örvendetes, hogy múzeumi gyűjtéseink ily szépen haladtak előre, éppen olyan mélyen érezzük felelősségét, hogy más kultúrai tekintetben nem tudunk a maradandó alkotások terére lépni, pedig itt talán sürgősebb, sőt életbevágóbb feladatok várnak ránk, mint az ország bármely városára. A mi városunk Tekintetes Közgyűlés, nem iskolaváros. Hogy mennyire nem az, bátrak vagyunk felsorolni, hogy a kisebb Kassán, ahol a kormány rövidesen egyetemet fog felállítani, ma van jogakadémia, theológia, gazdasági főiskola, főgimnázium, főreáliskola, felsőkereskedelmi iskola, katonai főreáliskola, tanító, tanítónő-képző, állami és felekezeti polgári fiú és leányiskolák, gazdasági leányintézet, királyi javító intézet, ipari szakiskola, bábaképző intézet stb. A mi iskolaszegénységünk és a szomszéd Kassa iskolagazdagsága a város közművelődését szívén viselő minden polgártársunkban, de különösen egyesületünkben, melynek egyetlen célja, hogy városunk közművelődését fejlessze, jogosan kelti az irigység érzetét. Nekünk azonban kötelességünkké is teszi, hogy módokat keressünk az iránt, miként tudnók a város kultúrai szintjét emelni.