A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 10. (1971)

VARGÁNÉ ZALÁN Irén: A Borsod-Miskolczi Közművelődési és Múzeum egyesület kialakulása és fejlődése az első világháborúig

198 VARGÁNÉ ZALÁN IRÉN kásságot előremozdítani. De ezek a sorok még 1842-ben születtek. A fejlődő városnak ,,ez a kölcsönkönyvtárka" már alig felelt meg, még ha létezett volna is. A könyvtárat különösen a Múzeum Egyesület szorgalmazta. A mi hosszúnevű egyesületünk egy volt, szándékában és céljaiban is egyet akart, de a Közművelődési és Múzeumi Egyesület egymástól egy kicsit mindig különbözött. A Közművelődési Osztály vezetői és elsősorban Balogh Bertalan a szellemi gyarapodást, a művészeteket törekedtek fejleszteni, a Múzeumi Osztály pedig Gálffy Ignác, Petró József, Leszih Andor ezek mellett főleg a tárgyi gyarapítást. Nem egyszer okozott gondot, hogy a szűkösen juttatott támogatásból a közművelődési vagy a múzeumi ügyek részesedjenek erőteljesebben. Mindkét nagy osztály jót akart, de mindkettő csaknem mindig pénzszűkében állt, és mindkettő helyiségek nélkül vagy nagyon szűkösen tengődött. A Múzeumi Szakosztály gondozásában elindított könyvtárhoz 1900ban Kubinyi Gyula és neje 76 kötettel, Csurgay Árpád felsőnyárádi jegyző 50 darab adományozásával járult hozzá. A Múzeumok és Könyvtárak Országos Felügyelősége, a megye és város segélyei, magánosok ajándékai tovább gyarapították.*

2 Menner Ottóné 228 darabbal, Petró József 44 kötettel, Balogh Zs. és V. Nagy János 184 kötettel. A könyvtár állománya 1908-ban 2200 kötet. 1910-ben már 2 könyvtárról szól a jelentés, a múzeumi tudományos és népkönyvtárról. Céltudatosság és körültekintés tűnik ki ebből. A múzeum évi segélyének egy részét is erre fordították. „Elvünk a tudományos szakkönyvtárnál nem a teljesség, hanem városunk szakemberinek segítése." Rendszeressé tették a tudományos művek kölcsönzését, a hiányzókat meghozatták. „Ez a könyvtár nem arányos és semmiképpen sem teljes, de nekünk nem is lehet szegényes eszközökkel most egy nagy könyvtárat összeállítani, amikor még olvasótermünk, de még becsületes raktárhelyiségünk sincs." A népkönyvtárat a Múzeumok és Könyvtárak Országos Főfelügyelőségétől kapott 2000 koronás népkönyvtári szekrénnyel indították el. Hoszszú keresgélés után a Szeles utcai elemi iskolában helyezték el és Bíró Sándor tanítót bízták meg kezelésével. 1910. december 22-én nyílt meg. A közönség körében, csakhamar híre ment, hetenként kétszer tartottak könyvosztást. 1911. február 3-án volt az első kritikus nap 40 kivevővel, február 10-én 62-vel, március 7-én 77-tel. Tizenegy nap alatt 670 darab könyv fordult meg közkézen, Az olvasó elem különböző volt. A család őrét, a nőt látjuk bővebben képviselve — írják. Iparosok, kereskedők is érdeklődnek. A serdültebb tanulóságot úgyszólván erőszakkal kellett viszszatartani. Gazdák közül kevesen keresték fel. A hivatalnokok, munkás, vasúti alkalmazott, kocsis, varróleány, a nők közül a háztartásbeli kisegítők már nagyobb számban. A Népkönyvtárat a városunk terjedelméhez képest kevesen ismerik. „Ismertetésével nem is foglalkozom és kérem úgy a Múzeum, mint a Közművelődési Egyesület elnökségét, hogy mindaddig, míg a könyvtár