A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 10. (1971)

VARGÁNÉ ZALÁN Irén: A Borsod-Miskolczi Közművelődési és Múzeum egyesület kialakulása és fejlődése az első világháborúig

178 VARGÁNÉ ZALÁN IRÉN Az iskolán kívüli népművelésért Az Egyesület alapszabályában a legelső célkitűzések között szerepelt: ismeretterjesztő és szórakoztató előadások tartása működő vagy vendég tagok műveinek felolvastatásával. 1901. május 12-i közgyűlés jelentése

20 megemlíti, hogy e tekintetben az elmúlt évet illetőleg nagy és kiváló eredményekre nem hivatkozhatnak. Ennek oka a kezdet nehézségében, sokrészben a közönyben, az anyagi viszonyok múlt évi kedvezőtlenségében keresendő. Az ismeretterjesztésnek még nincs meg a helye és bár a három meglevő bizottság: az irodalmi, múzeumi, zenei mindegyike támogatta, de egy több lett volna, mint a három. Azért mégis hallhatott 3 előadást a művelődni vágyó közönség a budapesti Uránia Tudományos Színház segítségével. 3 esti előadást a nagyközönség és 2-t a tanuló ifjúság. A 3 előadás témája volt: A XIX. század, Amerika és a Tánc. Megemlítésre érdemes, hogy a szomszédos gyártelepen már 1898. november 13-tól minden vasárnap délután a helybeli munkásétteremben a munkásoknak és családtagjaiknak népszerű előadásokat tartottak, amelyeken ,,úgy a gyári zenekar, valamint a két dalárda és egyes munkások is közreműködtek."^ 1903-ban Közművelődési Bizottságot alapítanak, amelynek kezdetben Porcs János a titkára, lemondása után Vértessy Sándor, igazgató Cseh Gusztáv és Schindler Viktor. A Közművelődési Bizottság munkáját továbbra is útkeresés jellemzi. Felolvasások, hangversenyek egyaránt megtalálhatók a programban. Ismert színműveket is előadtak, például 1903-ban Csiki Gergely: Cifra nyomorúságát. 1903/1904-ben összesen 21, 1904/1905-ben 10, 1906/1907-ben 6 matiné, 6 emlékünnepség, 2 hangverseny, 2 felolvasás szerepel.

27 Az ismeretterjesztésben jelentős szerepet vállalt a helyszűkében levő, de egyre gazdagabbá váló múzeum. Gálífy Ignác, a miskolci múzeumügy és kultúra becsületes munkása, akinek érdemei el nem hallgathatók, 1906. évi jelentésében ezt fogalmazta meg:

28 a múzeum, mint modern kulturális intézmény, csak akkor felel meg igazán hivatásának, ha a történeti, irodalmi, művészeti, néprajzi emlékeket, vagy természeti tárgyakat azért és úgy gyűjti, fogadja magába, hogy azok a művelt, vagy művelődni vágyó emberek helyes irányba történő tanítására szolgáljanak. Tehát, mint a szabad tanítás egyik felsőbb fokozata, nem holt, hanem élő és virágzó intézmény, melynek legfőbb törekvése a tanítás és a műveltség terjesztése legyen. 1907-ben megrendezett pécsi Szabadtanítási Kongresszus lendületet adott az iskolán kívüli oktatásnak. Miskolc azonnal válaszolt erre az igényre. A kongresszuson résztvevő Gállfy Ignác beszámolt az Egyesületnek és ennek alapján körvonalazták a tennivalókat.

29 Meg kellett győződnünk — mondotta —, hogy a múlt nem hibátlan, és a jövőben az iskolán kívüli közoktatásnak nagyobb tért kell szentelni, mint eddig s meg kellett vallanunk, hogy ebben a tekintetben a szocialisták nagyban megelőzték a többi szervezetek munkáját. Az Egyesület tervezetében munkára hívta a közgyűlés minden egyes tagját. A református, katolikus gimnázium, állami felsőkereskedelmi és református leányiskola laboratóriumai segítségével a