A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 10. (1971)

VARGÁNÉ ZALÁN Irén: A Borsod-Miskolczi Közművelődési és Múzeum egyesület kialakulása és fejlődése az első világháborúig

176 VARGANÉ ZALÁN IRÉN Másik követelmény, hogy a nagyobbára városokba központosult magyar intelligencia figyelmét a falvakra terelje. A harmadik, hogy céltudatos törekvéssel a kultúra szorosan vett eszközeit, az irodalmat, tudományt, zenét és művészetet karolja fel, s a vidéken e kétségtelenül elhanyagolt kultúrákat teljes erővel népszerűsítse, terjessze, olcsóvá, tehát mindenki által hozzáférhetővé tegye. Itt fejti ki a képzőművészet decentralizálására vonatkozó javaslatait is, amelyeket a vándor tárlatok rendezésével valóra is vált. A magyar zene megteremtése iránt megindított mozgalom életképessége is attól függ — vallotta — vajon a vidéki magyar közönség kellőképpen felkarolja-e ügyét. Az irodalommal és tudományossággal pedig arra az álláspontra kell helyezkednünk, hogy végre alakítsuk meg a vidéki kultúrgócpontokat is, s e tekintetben használjunk fel minden alkalmas eszközt, hogy megdöntsük azt a szinte abszurd álláspontot, amely ma azt vallja, hogy az érvényesülés Mekkája a főváros. Meg kell szerveznünk az irodalmi munkálkodás és tudományos búvárlatok feltételeit a vidéken is, a közönségünkkel meg kell kedveltetnünk azon élvezeteket, amelyeket az olvasás nyújt. A nyilvános könyvtárak alapításában, magyar szerzők műveinek terjesztésében, az összes közművelődési egyesületeink legszebb hivatásukat töltenék be — hirdette — arra érdemes tehetségek érvényesülésének elősegítésével, műveiknek kiadásával pedig soha el nem hervadó érdemeket szereznének a magyar irodalom és tudományosság terén. Kifejtette az anyagi alapok megteremtésére vonatkozó elképzeléseit, szólt a nemzeti művészetről, ipari kiállítások rendezésének szükségességégéről, ismételten hangsúlyozta a szövetség gondolatát. Észak-Magyarországi Közművelődési Egyesület megalapítását ajánlotta. Egyesületünk 1906 tavaszán felhívást intézett a Közművelődési Egyesületekhez, amelyben vázolták egy országos kongresszus összehívásának tervét. Átiratukra 30 egyesület válaszolt. Miskolc tehát már magára vonta a figyelmet, szervező, irányító központtá vált. A Magyar Nemzeti Közművelődés című könyvében ezeket a gondolatokat részletesebben is kifejtette. A már elmondottakon kívül ma is figyelemre méltóak nemzeti múltunk emlékeinek ápolására vonatkozó javaslatai. Nemzeti ünnepélyeinkre vonjuk be az ifjúságot, kutassuk fel a történelmi helyeket, lássuk el az elemi és középiskolák ifjúságát hazafias olvasmányokkal, a nemzetiségek részére nemzetiségi nyelven. Rendezzünk hazafias ünnepségeket országos jelleggel. Az irodalom fejlesztésére vonatkozóan ajánlja irodalmi pályázatok kiírását, klasszikusok olcsó könyvtári megjelentetését, könyvismertetéseket. Szót emel a vidéki hirlapírás színvonalának emeléséért. A művészet című részben művészettörténeti előadások tartását ajánlja a nyilvánosság részére, művészi reprodukciók előállítását, középiskolákban művészettörténet tanítását, tárlatok rendezését. Itt adja részletes kifejezését a vándor tárlatok tervének. A zenei élet fejlesztésére javasolja: a jó magaviseletű, szegény sorsú és arra hajlammal bíró tanulók tanítási és kiképzési költségeit a Szövetség vállalja, olcsó hangversenyek tartását az ifjúság számára. A vándor hangversenyek gondolatát is megemlíti.