A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 10. (1971)

VARGÁNÉ ZALÁN Irén: A Borsod-Miskolczi Közművelődési és Múzeum egyesület kialakulása és fejlődése az első világháborúig

170 VARGÁNÉ ZALÁN IRÉN Baross Gábor kereskedelemügyi miniszter 1890-ben megszervezte a Vasárnapi Munkásképző Országos Bizottságot, amelynek az volt a feladata, hogy a munkások számára téli vasárnap délutánokon szellemi szórakozásról gondoskodjék. Angol mintára hazánkban is kidolgozzák 1899-ben a Szabadegyetemek tervezetét, amely 1902-től országosan is megindul Népszerű Főiskolai Tanfolyam címen. Ez a szabadoktatási forma mind a középosztály, mind a munkásság oktatását végzi. Hasonló felnőtt oktatási intézmény volt a Szabadoktatási Lyceum, azzal a céllal, hogy a tudományok és ismeretek valamennyi ágát felölelve a rendszeres oktatást a nép minden rétegére kiterjesszék. 1890 és 1914 között sok egyesület, társaság, intézmény foglalkozott a szabadoktatással. Országos irányításukat az 1907-ben összehívott és 1908ban felállított Szabad Tanítás Magyar Országos Kongresszusával és az Országos Szabad Oktatási Tanáccsal kívánták megvalósítani. Jószándékú, kevés állami támogatást nyújtó törekvések a könyvtárakat is igyekeztek a népművelés szolgálatába állítani. Miskolc művelődési helyzete a századforduló éveiben A megye és székhelyének művelődési ellátottsága között le nem tagadható a kapcsolat. Az a szellemi bázis, amit egy megye székhelye jelent, kisugárzó és meghatározó erejű. A századforduló Miskolca a kormány szemében egy ellenzékieskedő megye székhelye. Borsod nem tartozott a kedvelt helyek közé, hiszen nem egy korm,ány intézkedéssel kapcsolatban „vád alá kívánta helyezni a kormányt", mert törvényellenesen járt el, nem fogadott el utasításokat, olykor törvénytelennek minősítette az országgyűlés elképzeléseit, ismételt bizalmatlanságot szavazott, nem fogadta el a kinevezett főispánt.

2 Ezt később Móricz Zsigmond így fejezte ki: jja kormány nem favorizálja Miskolcot". Miskolc az ország leggyorsabban fejlődő városai közé tartozik. Lakossága 1817-ben 12 013, 1870-ben 21 595, 1890-ben 30 444, 1900-ban 41 075, 1910-ben 51 459, 1920-ban 56 982 fő. Az országban mint kisebb iparral foglalkozók lakóhelyét, iparos és kereskedő várost ismerik.

3 A mellette élő nagy gyártelep Diósgyőr-Vasgyár külön közigazgatás alatt állott. Az 1880as népszámlálás szerint a városban kétezer önálló kisiparos él, köztük legnagyobb számban csizmadiák (597), 113 szabó, 73 suszter, szatócs és más iparűzők, 158 kereskedő stb. A század elejétől a Tiszáninneni Magyarország fő kereskedő városa.

4 A város lakosságát sokféle csapás sanyargatta: kolera, árvíz, hadimozdulatok, de mindezeket túlélve, telve volt akarással, cselekvési vággyal. Százhuszonötéves küzdelmet folytatott a megyével, hogy önálló törvényhatósági jogot nyerjen és a szabad királyi városok sorába emelkedhessek. Pereskedett a királyi uradalommal, a tekintetes vármegyével. Hivatkozott geográfiai helyzetére, naponként fokozódó népességére, iparának, kereskedelmének emelkedő állására, „értelmiségének azon mértékére való tekin-