A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 10. (1971)

DEÁK Gábor: A 48-as függetlenségi és a radikális irányzatok Borsodban a századfordulón

160 DEÁK GÁBOR értelmiség is a nemzetet. Megszólalt Mocsáry Lajos is, akit 1906-ban a Függetlenségi Párt egyik elnökévé választott. Ezt írja Köszöneté-ben: ,,. . .Lelkesen csatlakozik ez idő szerint a többi pártoknak színe-java is a függetlenségi párthoz az alkotmány védelmében; a chlopii hadparancs, a házszabályok ellen elkövetett merénylet, a szeptember 23-i ultimátum folytán leesett végre a hályog az emberek szeméről; de a fennálló alkotmány megvédése, ha sikeres lesz is, magában nem elégséges; nekünk arra van szükségünk, hogy a haza ügyét előbbre vigyük, függetlenségünket biztosabb alapra fektessük, az ország dolgát a közösügyi rendszer posványából kiemeljük". (48) 1906. február 20-án adtak hírt a lapok a Képviselőház erőszakos feloszlatásáról, Miskolcon is csendőrszuronyok között tartotta képviselői beszámolóját Bizony Ákos és Leitner Adolf. Az abszolutizmus kora emlékei tértek vissza, amikor a város és a megye 1848-ra emlékezett. A kormány új választást írt ki. A Függetlenségi Párt a csizmadia ipartársulat tanácskozási termében tartotta üléseit, ami azt mutatta, hogy megtalálta a kapcsolatot a kispolgársággal, a nagypolgársággal, a nagykereskedőkkel és iparosokkal szemben. Nem változott a helyzet 1910-ben sem, amikor a Munkáspárttal szemben Justh Gyuláék a polgári haladás szószólói voltak. Miskolc és a megye sokat várt attól az ellenzéktől, amelyet Justh Gyula vezetett. A Függetlenségi Párt két részre szakadt, vesztett súlyából és harci lendületéből. Miskolcon továbbra is övé volt a vezető szerep, maradt ellenzéki, szembeszegült a Munkáspárttal és megint csak szembetalálta magát Tisza Istvánnal. Még az Országos Református Lelkészegyesület miskolci közgyűlése is állást foglalt a kormány ellen, az 1895. XLIII. te. 2. §-ra hivatkozva, a polgári és politikai jogok gyakorlására való képesség a hitvallástól teljesen független, mégis a gyülekezési, egyesülési jogot a vallásügyi hatóság jóváhagyása alá utalták. A közgyűlés követelte a polgári szabadságjog elismerését, alapos indokokkal leplezte le a kormány beavatkozását. Az általános közhangulatot kifejezi az Ellenzék 1910. március 21-i száma, amikor azt mondja: ,,Nemzeti érvényesülésünk, gazdasági önállóságunk megteremtésére irányuló kísérleteink, nemzeti lét jogunk és anyagi létünknek a népesedés és általános kultúra arányában szükségessé vált biztosítására vonatkozó törekvéseink — a többi művelt nemzetektől elkésetten bár — de ezúttal nem először jutott a hatalmon lévő kisebbséggel szemben a többség óhaja gyanát kifejezésre." ,,. . . A Munkapárt azt mondja, hogy a királyi akarat folytán nem érvényesíthetjük jogainkat. . . Elég hiba, hogy a királyi akarással és nemakarással takaróznak, mert nem a nemzet által a hatalom teljével felruházott első polgár, hanem Tisza és érdektársai és meggondolatlan követői azok, akik osztály érdeküket védik, a nemzet anyagi létének egészséges, ipari alapra helyezése ellenében". (49) Eben az évben szerepelt először Justh-párti jelölt a választásokon a szirmabesenyői kerületben dr. Várkonyi Oszkár személyében. A mezőcsáti pótválasztáson Kubik Gyula Justh-párti programmal lépett fel, azonban Melczner László munkapárti jelölt került be kevés — mindössze 155 — szótöbbséggel. Azt mutatta ez, hogy Tiszáék igyekeztek összeszedni minden erőt, hogy nemzetpusztító politikájukhoz megszerezzék a többséget. Nem rettentek vissza az erőszak