A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 10. (1971)

DEÁK Gábor: A 48-as függetlenségi és a radikális irányzatok Borsodban a századfordulón

158 DEÁK GÁBOR A választások hatása érződött a Kereskedelmi és Iparkamara közgyűlésén is, mert a korábbi állásponttal szemben az önálló vámpolitika mellett döntött és ennek adott hangot. (43) Ujabb Habsburg-ellenes kampány is indult. Dr. Fehér Márton így nyilatkozott: „Ármány és csel, gonoszság és kishitűség ültette Szent István trónjára a Habsburgokat, akik tanácsadóikra hallgatva, az ország alkotmányát, mint valami fali képet, hol leakasztották, hol felfüggesztették: akik magukat nem a szent korona tagjának, hanem a szent korona birodalma birtokosának tartották, amellyel úgy bánhatnak mint a számadó juhász a bitangra került bürgével: levághatják, megnyúzhatják, bekebelezhetik". (44) Elvük az, hogy ,,Hű Magyarországomnak nem adok semmit. Ellenben fenntartom a közös vámterületet, a közös bankot, a magyar hadseregnek törvénytelen német nyelvét, a német diplomáciát, a magyar udvartartást Bécsben s ennek tetejében még követelek új adósságra 450 milliócskát, német hadseregem létszámiának felemelését, s erre évenként 100 millió többletkiadást". (45) Dr. Sugár Ignác kamarai titkár, kereskedelmi iskolai tanár az iparfejlesztésben is a polgári radikalizmus álláspontját képviselte, amikor a hazai ipar fejlesztésének szükségességét hirdette. ,,A közös vámterület mellett és miatt kénytelen a magyar állam — amely hivatalosan vámközösségben él — a huszadik században azon merkantilizmussal élni, amely századokkal ezelőtt a gyakorlati gazdasági politika teréről letűnt, s ma csak gazdasági históriai érdekkel bír" (46). . . A magyar állam, a magyarság nemzeti és kulturális, anyagi ereje ipar nélkül nem teremthető ... A külön vámterület hatásának ipari téren kell érvényesülni... Az iparfejlesztési eszközül az adóztatás ügye a vám-elkülönülés esetén teljesen felhasználható ... A kartell-ügy törvényhozási rendezése is inkább fog aktualitással bírni, mint jelenleg, ahol a magyar ipart a közös kartell védi." Íme ezek a gondolatok mind benne vannak a polgári radikalisták gazdaságelméletében ! A Fejérváry kormány kinevezésekor a helyiek Ferenc Józsefet „Kalapos király Nr. II-nek" nevezték, aki „erkölcsi deres"-re húzta a magyarságot a darabont kormány kinevezésével. Úgymond az Ellenzék: „Valóban hihetetlen és páratlan butaság, rosszakarat és nem kevesebb politicai arcátlanság kell ahhoz, amit nap-nap után próbálkoznak megtenni velünk!" . . . „Bécsből ránk zúdították a nesztelen járású és rókaszemű „hurkosokat" és „horgászokat", Itt kísértettek hetekig báró Fejérváry Géza császári magyar halálmadár és társai. . . ronda idők és emberek — ronda uralom." Magát a császárt „vigéc"-nek nevezték, aki alkudozik Magyarország alkotmányán, s hogy megtörje a nemzetet, a nemzetiségekhez folyamodik „a nemzet háta megett" a „rebell bagázs"-zsal szemben. — Ezek a fogalmak ma már ismeretlenek, de visszagondolva a körülményekre, magából e terminológiából is, amely a nemzet és a király közti viszálykodást jellemezte, az olvasható ki, hogy recseg-ropog a dinasztia, az egész dualizmus, s csak valami újnak lehet megváltani ezt a világot. Idézhetnénk Adyt, aki erről a valamiről, csodavárásról többször is szólt, kíméletlenül ostorozva