A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 10. (1971)

DEÁK Gábor: A 48-as függetlenségi és a radikális irányzatok Borsodban a századfordulón

A 48-AS IRÁNYZATOK BORSODBAN 153 sításának a kérdése, szóval olyan dolgok, amelyek egy állam életében a legfontosabbak és legnélkülözhetetlenebbek (zaj jobbfelől). A másik ok az, hogy én a szőnyegen forgó javaslatot annyira fontosnak tartom, nem pusztán nemzetgazdasági, szociális, de politikai és közjogi tekintetben is (Élénk helyeslés a szélsőbaloldalon), hogy ebben a vitában, amely minden valószínűség szerint nyomot fog hagyni a mi parlamentáris életünkben ... én is részt vegyek..." ,,én a közös, helyesebben az osztrák hadsereg részére sem egyetlen újoncot, sem egyetlen fillért meg nem szavazok, mert úgy vagyok meggyőződve, hogy a közös hadsereg intézménye ellentétben áll Magyarország önállóságával, függetlenségével, a magyar állam fenségével, a magyar nemzet létérdekeivel, de magának a helyes és célravezető védelemnek érdekeivel is" (Ügy van, úgy van! a szélsőbaloldalon). „Mert hiszen a tényleges állapot nem egyezik meg a joggal, a törvénnyel, nem a törvényt kell alkalmazni a tényleges állapothoz, hanem a tény eges állapotnak kell alkamazkodnia a törvényhez, a joghoz."(36) A törvényjavaslatot mégis végigvitték, mire Miskolc lakossága tüntetéssel reagált a kormány akciójára. Ezen Bizony Ákos törvény nélküli állapotnak jelentette ki a helyzetet. A címében megváltozott lap, az Ellenzék pedig „patkányoknak" nevezte a törvény híveit. Tisza bukása, Khuen-Héderváry Károly miniszterelnöksége sem hozott azonban eredményt, úgyhogy csak az 1905-ös forradalmi eseményekben bízhatott az ország dolgozó népe. 4. Kivándorlás — munkásmozgalom — polgári radikalizmus Ha arra a kérdésre keresünk feleletet, mi vitte a várost és a megyét az ellenzékiségbe, nemcsak hagyományai, hanem adott társadalmi és gazdasági helyzete is magyarázattal szolgál. Ha megnézzük azoknak a névsorát, akik az ellenzéki, függetlenségi táborban a vezetőszerepet vitték, látjuk, hogy elsősorban a nagypolgárság, a pénzemberek, vezető tisztviselők, ügyvédek, akiknek szerepe egyrészt az volt, hogy „kifogja" a szelet a vitorlából, hogy még jobban balra ne csússzon a politikai élet, másrészt azonban olyan polgári szabadságjogokat sürgettek, amelyek a polgári radikalizmus zászlaján is programként szerepeltek. Erre éppen elég bizonyítékunk lesz a következő esztendőkben. Azonban meg kell néznünk a valóságos helyzetet, mielőtt továbbvinnénk gondolataink sorát. A király az alkotmányos ellenzék erejének megnövekedésével, éppen a véderő és az uralkodó osztályon belüli ellentétek miatt is, a Képviselőház többségének megszerzése nélkül, alkotmányellenesen 1905-ben báró Fejér váry Gézát nevezte ki miniszterelnöknek. Erre az országban széles körű ellenállási mozgalom indult. A megyék átírtak egymásnak, hogy csatlakozzanak a tiltakozáshoz, amely így országos mozgalommá lett. Borsod megye is az elsők között volt, nem fogadta a főispánt, az új kormány rendeleteit nem tartotta érvényesnek és kötelezőnek magára nézve. „Hazafiúi aggodalommal vette tudomásul Borsod vármegye, hogy báró Fejérváry Géza és társai a 1848-i törvények világos megsértésével, melyek népképviseleti alapon nyugvó parlamenti kormányformát s független fele-