A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 10. (1971)

DEÁK Gábor: A 48-as függetlenségi és a radikális irányzatok Borsodban a századfordulón

A 48-AS IRÁNYZATOK BORSODBAN 147 az erkölcsiség a gazdasági kizsákmányolás állapotában van". (12) Azonban a materializmust vulgárisan azonosítja a testi dolgokkal. Jászi szubjektív antimarxizmusa és egyben a marxizmus egyes értékeinek felhasználása a történelem materialista felfogásában nyilvánul meg — mondja Fukász (63. lap). Feltárja az osztályok harcának szerepét a történelmi változásokban, de ugyanakkor támadja a történelmi materializmust a Pikler-féle „belátásos" elmélet alapján. Az a kifogása, hogy ,,a marxizmus nem tulajdonít önálló jelentőséget az eszméknek", s kizárólagosan a gazdasági tényezők közreműködését vállalja. És ebben a tételben van egyik alapvető tévedése, mely a marxizmus vulgarizálásával gondolja elintézni ezt az önmagában és összefüggéseiben így elintézhetetlen kérdést. Az osztályszempontok helyett az „általános emberit" állítja gondolatai középpontjába, szétválasztja a tudományt a politikától, az elméletet a gyakorlattól. Mind a természet- mind a társadalomtudományban a tények szerepét kutatja, determinista és indeterminista egyszemélyben. Bizonyos neokantiánus idealizmus van tudományos agnoszticizmusában, a lélektani pszichológia híve a korában már (Wundt hatása, Pavlov működésének klasszikus kora) experimentális, természettudományi lélektannal szemben. A vallásról kimutatja, hogy „ópium" a nép számára. De ennél többet akar. — Valami szociális panteizmus, emberi és racionális istenhit után törekszik, egy ,,új vallást" követel, amely szembeáll a kizsákmányolás feudális valláserkölcsi hierarchiájával. Fukász kimutatja a kapcsolatot a radikalizmus és a szociológia között. Ez a viszony azonban nem általános a radikalizmus fejlődése során. Nem is annyira elméleti síkon jelentkeznek a polgári radikálisok, konkrét, meglévő társadalmi kérdéseket támadnak, elemeznek, ezek kapcsán növelik — mint társadalmi szükségletet — a polgári jogok megvalósítását. — Dolgozatunkban majd kimutatjuk, hogy a fennálló viszonyok, legyenek azok társadalmi, kulturális, erkölcsi vagy politikai területek, bírálata még nem feltétlen jelentik a polgádi radikalizmust, csupán egy rész ebből az, amit ideszámíthatunk. Azok a kérdések, melyek megkülönböztetik a forradalmi marxizmustól mint az osztályharc, társadalmi forradalom (Jászi a szocialista forradalom ellen volt) állam, nemzetiségi kérdés az előbbiben egy „államfeletti állam" fogalomról beszél, az utóbbiban viszont határozottan támadja a feudális uralkodó osztályt a nacionalizmus, internacionalizmus, háború és béke, szociáldemokrácia és szövetségesek kérdése, a magántulajdonnal kapcsolatos állásfoglalás azok a területek, amelyeken a radikalizmus és idealizmus schyllája és karybdísze között hányódik, eklektikusán hol egyik, hol másik végletbe csapva, de feltétlen elkerülve a határozott, következetes és forradalmi állásfoglalást. Fukász és Mérei, de mindazok, akik a polgári radikalizmussal foglalkoznak hozzákötik a polgári radikalizmust Jászi Oszkár és csoportja elméleti és politikai szerepléséhez. Véleményünk az, hogy e mozgalom hatása szélesebb körű ennél, van egy általános visszhang is, amelyre a vidék többé-kevésbé szervezetten és szervezetlenül reagál, mintegy „vezérszólamokat" kap, hogy támadja azt, ami régi, elavult, helyette újszerűt kíván, 10*