A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 10. (1971)

DEÁK Gábor: A 48-as függetlenségi és a radikális irányzatok Borsodban a századfordulón

144 DEÁK GÁBOR fogalmazása mellett — különösen Neuman „Mitteleuropa" tervezete alapján került az érdeklődés homlokterébe, mely kérdésben Jászi Oszkár és Szabó Ervin előbb a szomszédos népek állam jogi és gazdasági szövetségének létrehozását sürgette, amelyben a kisnemzeteknek valamiféle alkalmazkodásos szerepet szántak. Ez kulturális vonatkozásban is érvényes tételük volt (4). Hogy pedig a világbéke fenntartható legyen, a hadsereg és diplomácia demokratizálódását, igazi néphadsereget kell létrehozni. A polgári radikalizmus hirdette a vallás- és gondolatszabadságot, támadta az Apponyi-féle vallás- és iskolapolitikát, harcot hirdetett az általános állami népoktatásért, harcolt a nők egyen jogosítása mellett, elítélte a prostitúciót, rendezni akarta — részben — a nemzetiségi kérdést. Ez utóbbiban azonban nem mondott le a magyarság hegemóniájának hangoztatásáról, csupán a kulturális elnyomás területén tett engedményeket. E vonatkozások voltak legsebezhetőbb pontjai a polgári radikalizmusnak, amelyek a világháború bukása után egyszerre nyilvánvalókká váltak. A mezőgazdaság demokratizálása kérdésében az iparosodás primátusságának hangsúlyozásával nyugati mintára az agrárfeudalizmust polgári demokráciává akarták átalakítani. Abból a téves alapállásból indultak ki, hogy az agrárállam fejletlenebb a kapitalizmus viszonyai között, mint az ipari állam, holott a nyugat-európai tőkés agrárállamok éppen az ellenkezőjét bizonyíthatták. A másik téves kiindulásuk volt, amire Mérei Gyula ugyancsak rámutat, — az, hogy 1867 után Magyarországot feudális szerkezetű államnak tekintették az „úri" életformára való hivatkozással, holott éppen a kiegyezés-adta lehetőségek szerint Magyarország előbb szabadversenyes kapitalista, sőt a századfordulótól ipari kapitalista állam volt feudális maradványokkal, formákkal. (Nagybirtokok eladósodása, bérletek, bankok részvétele a mezőgazdaságban stb.) E gazdaságpolitikai szituációhoz a polgári demokratikus szabadságjogok, az általános titkos választójog követelés mint politikai igény szerepelt a polgári radikálisok programjában. A parlament eltörlése, a referendum (nép által választott tisztviselők), az iniciativa (vétójog), egyesülési és gyülekezési szabadságjogok vannak még e törekvés listáján, amelyek önkormányzati reform (közigazgatás), jogi reform (bírói függetlenség), a liberális szocializmus (a munkának a gazdasági értékrendszer középpontjába állítása), földosztás, a kartellek ellenőrzése, a tisztességtelen kereskedelem elleni harc, osztályok feletti szociálpolitika, igazságos adóreform (progresszív, s nem regresszív) önáló vámpolitika szerepelt az 1914-es programban. Meg kell jegyeznünk, hogy ez a program nem egyszerre fogalmazódott meg, hanem fokozatosan a polgári radikalizmus harcának egyes területein a mozgalom kialakulásának szakaszai szerint, 1914-ben már egységes rendszerként állt a politikai harc homlokterében. Fukász György 1960-ban kiadott „A magyarországi polgári radikalizmus történetéhez 1900—-1918" című könyve már mélyrehatóbb elemzést ad elméleti vonatkozásokban. A polgári radikalizmust tudományos és társadalmi oldaláról vizsgálja szemben Mérei történeti szemléletével. Fukász e műben elsősorban Jászi Oszkár ideológiáját bírálja, ennek kapcsán fogja