A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 10. (1971)

KATONA Imre: Újabb adatok a miskolci kőedény- és porcelángyár történetéhez

ADATOK A MISKOLCI KÖEDÉNYGYÁR TÖRTÉNETÉHEZ 135 A plasztikus minták alkalmazását Telkibánya is kedvelte ebben az időben. Míg azonban Telkibányán színezéssel — legtöbbször zölddel — emelték ki az öntés miatt elmosódott éleket —, ilyen, vagy ehhez hasonló eljárást eddigi ismereteink szerint Miskolcon nem alkalmaztak. Nyilvánvalóan ez a jelenség is határozott okokra vezethető vissza. A porcelánt öntéssel mintázzák, míg a kőedényt préseléssel, sablonozással. A miskolci edényeken mindig érvényesülő hangsúlyos kontúrokból nyilvánvaló, hogy áruikat nem a porcelánnál ismeretes öntési eljárással, hanem préseléssel, tehát kőedény-technikával készítették. A miskolci edények hasonló mintái a kétféle eljárásból adódóan különböznek egymástól. Egyébként a porcelán öntésre alkalmas és összerakható mintái könnyen, kevés változtatással préseléshez is felhasználhatók. Ez történt lényegében Miskolcon is. Ennek a technikai hasonlóságnak tulajdonítható, hogy a telkibányai porcelán mintáit Miskolcon is könnyűszerrel alkalmazhatták kőedények préseléséhez. Másrészt — és ezt is szükséges hangsúlyoznunk — nálunk Magyarországon a kőedénytől jutottak el a porcelán készítéséhez, még pedig úgy, hogy a kőedény masszájához kaolint kevertek. A megfelelő arány kialakítása hosszas kísérletbe kerülhetett, ezért a kőedénytől a porcelánig számtalan műfaji variációt különböztethetünk meg. A drága kaolin pótlására különböző eljárásokat alkaliaztak. így Herenden például a selejtporcelán összeőrlött porát is felhasználták masszajavításra. Nem valószínű, hogy Miskolcon is ilyen eljáráshoz folyamodtak, hiszen nem import, hanem hazai kaolin hozzáadásával javították kőedényeik minőségét. A későbbiek során, a Barkassy idejében készült áruknál már nem találkozunk e próbálgatás eredményeivel, így valószínűleg ez az a plusz, mely Butykay áruinak megkülönböztetett hírt és rangot biztosított, melyei a későbbiekben is megpróbálnak versenyezni. 1847-ben Súlyán Alajos egyik megjelent, s már idézett hirdetésében azt állítja, hogy a „miskolczi Porczellán és kőedény-gyár" legújabb kőedényeivel nemcsak a vidékünkben jelenleg „illy nemű gyárak műveivel" versenyezhetnek, hanem „jóságok, úgy csinosságok tekintetiből... a gyár virágzó idejebeli, közkedvességű gyártmányaival is. A színezés, a díszítés csak olyan áruknál lehetséges, melyeket alacsonyabb hőfokon égettek ki. Ennek megfelelően ebben az esetben a massza összetétele is megváltozik. A Barkassy, vagy Mildner idejében készült kőedények még nem mészpátosak, hanem összetételükben a kvarc különböző fajtáit is megtaláljuk. A Barkassy idejében készült miskolci edényeket mindenekelőtt a színezés jellemzi. Hirdetésében is olvashatjuk, hogy különböző neveknek, monogramoknak, címereknek és emblémáknak az edényekre való felfestését vállalja. E két egymástól különböző technikai-technológiai eljárásból is nyilvánvaló, hogy Butykay és Barkassy készítményei ily módon díszítésében, stílusban is különböztek egymástól. A díszítő elemekben ugyan nincsen és nem is lehet alapvető különbség, a díszítés módjában viszont igen nagy eltéréseket, különbségeket találhatunk.