A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 10. (1971)

KATONA Imre: Újabb adatok a miskolci kőedény- és porcelángyár történetéhez

132 KATONA IMRE nem foghat hozzá, míg a kir. kincstárral — melynek telkén festődéje áll — nem sikerül megállapodnia. A miskolci kereskedelmi és iparkamara területe egyaránt kedvező a kis- és nagyiparnak s a terület a tapolcain kívül számos kiváló anyaggal rendelkezik, mint pl. Mastinz, Pongyelok, Kövi, Mellété stb. Ezenkívül olcsó tüzelőfa és szén is található a kamara területén. Ezt mutatja a kamara területének tradicionális fazekas- és üvegipara. A jó agyag Tapolczán adott ugyan — melyet Miskolcon kívül Rákosra és Ungvárra is szállítanak — az egyre emelkedő szállítási költségek viszont nem állnak arányban a környék földrajzi adottságaiban rejlő előnyökkel. Többek között ez is nehezíti a korabeli magyar kerámia helyzetét. Az 1890-es évek közepén és második felében a miskolci Agyagipar Rt. kritikus helyzete miatt az ungvári agyagipari iskola kísérleti műhelye a tapolcai agyag egyik felvevő helye. Ennek fogyasztása azonban olyan kismennyiségű volt, hogy gyakorlatilag alig érintette a lelőhelyet. A tapolcai agyag felhasználása igen egyszerű, ezért tértek át az ungvári agyagipari iskolában a nagyszőlősi agyagról a tapolcaira. Évekig a nagyszőlősit használták Ungváron díszedények céljaira. Miután azonban erre „igen nehéz az aránylag alacsony hőfoknál hajszálrepedésmentes mázat alkalmazni", ezért a nagyszőlősi agyag helyett a fehérre égő tapolcai agyagot iszapolt krétával keverik, a cserepet pedig frittelt mázzal égetik. 1. 2. Tapolcai agyag 90 s. r. 85 s. .r 10 s. r. 15 s. r. Ez az egyszerűbb, kvarc nélküli összetétel ugyan könnyen munkálható és alacsony hőfokon égethető, de igen porózus edénytestet eredményez. Ennek az összetételnek tulajdonítható, hogy a múlt század végén Koós Miksa műhelyében és az első, második rt. idejében készült miskolci edények sokkal vaskosabbak, rusztikusabbak, mint azok az edények, melyek máshol és más anyagból készültek. Különösen szembetűnő ez a falvastagság tálak és tányérok esetében. A késői miskolci edények pontosan kétszer vastagabbak, mint a Mildner—Gráfl-korszak edényei. Ez egyik első pillanatra szembetűnő sajátossága a kései miskolci edényeknek. * Ha a miskolci kőedénygyár készítményeit finomság, művészi kivitel és technológiai eljárásmód alapján vizsgáljuk, lényegében hasonló eredményre jutunk, mint a kérdés általános vizsgálatakor. A miskolci kőedénygyár az 1840-es években, az iparmű kiállítások idején •— amikor a kiállított árukat minősítették — már nem működött, ezért a készült áruk sajátosságairól mai technológiai ismereteink alapján kényszerülünk állást foglalni. Hangsúlyozzuk, a miskolci kőedénygyár készítményei sohasem váltak ki különleges minőségükkel — mint az iglói és a körmöcbányai készítmények, — de kifogás tárgyát sem képezték soha. A pápai gyár súlyos krízissel küszködik az 1820-as évek elején s kénytelen áruit leszállítania.