A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 10. (1971)

KATONA Imre: Újabb adatok a miskolci kőedény- és porcelángyár történetéhez

ADATOK A MISKOLCI KÖEDÉNYGYÁR TÖRTÉNETÉHEZ 125 ber 7-i jegyzőkönyvben olvashatunk. Felmerül a kérdés, valóban áruló volt-e Hüttner, vagy csak az uradalom tüntette fel ilyennek, hogy követelését elutasíthassa? Hüttner József és anyja távozása hozta-e súlyos helyzetbe a gyárat, vagy a gyár súlyos helyzete, az uradalom pénzügyi zavarai indították Hüttnert és anyját arra, hogy Telkibányát elhagyja és Miskolcon telepedjék le. Az e kérdésekre adandó válasz azonban csak a gyár korabeli viszonyainak elemzésével adható meg. Mindeddig úgy tudtuk, hogy a telkibányai porcelángyár az 1830-as évek végére már nemcsak az alapításkor befektetett tőkét és annak kamatait térítette vissza, hanem tetemes hasznot is hajtott az uradalomnak/'

3 A gyár egykori költségvetését tartalmazó extraktusokban jelentős évi tiszta jövedelmet könyveltek el, s ebből Hüttner Mátyás igazgatói tevékenységét hasznosnak, sőt kiemelkedőnek minősítették. Ezzel szemben, ha az extraktusok adatait elemezzük, megdöbbentő képet kapunk a telkibányai porcelángyárról. 1833-ban például az extraktusok szerint összesen 19 830 ft-ot fordítottak a porcelángyárra. Ebből 9185 ft az építkezési költségből adódik, tehát a gyárra ebben az évben reálisan a két tétel különbségét, vagyis 10 645 ft-ot fordított az uradalom. Összesen 6122 ft értékű áru készült 1833-ban Telkibányán, melyből ténylegesen csak 4727 ft-ot inkasszáltak be 1394 ft kintlévőséggel szemben. Ha a gyárba fektetett 10 645 ft-ból kivonjuk az áruban amortizálódott 6122 fr-ot, 4523 fr összeget kapunk, mely az extraktusokban „kitétetik" címmel szerepel. Ez vezetett arra az összegezésre, hogy a gyár 1833-ban 4522 ft hasznot hozott.

44 Ez az összeg ténylegesen a gyárba invesztált 10 645 ft-nak még a felét sem teszi ki, ily módon az üzem nem haszonnal, hanem súlyos ráfizetéssel dolgozott. Hasonló a helyzet 1934-ben, 1835-ben, sőt 1837-ben is.

4;5 A három említett esztendőben összesen 13 500 forintot fizetett rá az uradalom a telkibányai porcelángyárra. Az 1838. szeptember 6-i igazgatósági ülés egyik adata szerint a „fabrikásoknak hátra lévő . . . illetőségek" 714 ft-ot tesznek ki/

6 Az ugyancsak ez év november 7-i igazgatósági ülés jegyzőkönyvében kereken ki is nyilvánítják, hogy a gyár „egész jövedelme" még ,,a' mindennapi rendes költségek fedezésére" sem elegendő s ezeknek pótlása ,, tetemes áldozatokba" kerül „az uradalomnak esztendőnkint"/'

7 Hüttner Mátyás 1837-ben bekövetkezett halála, majd özvegyének és fiának átköltözése Miskolcra, kétségtelenül fokozza a problémákat Telkibányán. A bajt azonban mégsem a váratlanul bekövetkezett személyi változásoknak tulajdoníthatjuk, hanem a súlyos anyagi helyzetnek, amiért többen kényszerültek otthagyni Telkibányát. A gyár üzemeltetését nagy erőfeszítések árán fenntartják ugyan, a zavar, kapkodás jelei azonban lépten-nyomon megmutatkoznak. Az 1839. július 20-án tartott igazgatósági ülésen Dutsay előterjeszti, „hogy Június végéig a Fabrikának 1113 ft., 41 kr. fizetetlen lévén, "s hogy az edényből annyi pénz a follyó, s' elmulasztott fizetések teljesíttethessenek nem remélhetvén, kér ezeknek kifizetésére a gazdasági Cassából pénzt külcsönöztetni." Az igazgatóság azonban úgy határozott, hogy a „Fabrika költségei ... a lerakatok áruiból fedeztessenek, s egyszersmind terjessze elő a Számtartó . . ., mit vél okainak . . ., hogy az edények bár azoknak ára már lejjebb Szállítatott, olly csekély mennyiségbe kélnek,