A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 10. (1971)

KATONA Imre: Újabb adatok a miskolci kőedény- és porcelángyár történetéhez

120 KATONA IMRE álltak. Míg a Koós-féle üzem a Zsolczai kapuban, a Mildner-féle pedig a diósgyőri úton, a fáskerttel átellenben állt,

2

' a mai Űttörőház helyén. Miután az első kőedénygyárt, az 1832. évit is a fáskerttel szembeni telekrészre, az ún. Benkőkertbe helyezi az első tudósítás,

28 kétségtelen, hogy a sokáig két különállónak hitt Butykay- és Mildner-féle gyár tulajdonképpen ugyanaz. A gyárépület Mildner Alajos Ferenc és felesége kezéből került 1867-ben a város céljait szolgáló szegényápoldához. Tehát az 1832. és 1867. közötti időszakban szereplő edény-gyárosok ennek voltak egymást követő tulajdonosai. A Koós-féle gyár alapítására utaló első adatokkal 1882-ben találkozunk. Ekkor, szeptember 30-án adja tudtára ,,a nagyérdemű közönségnek", hogy helyben a zsolczai kapu 5. szám alatt, tehát a Butykay-féle gyárral pont ellenkező irányban — egy üveg- és porcelánfestődét nyitott.

29 Nemcsak ,,kiegészítő tárgyak" készítését vállalja, hanem ,,a legegyszerűbbtől a legszebb művészi kivitelű monogrammok", betűk, arc- és tájképek festését is. 1884-ben még mindig „porczellán festődé volt" a Koós-féle gyártelep, de mint a Borsod megyei Lapokban olvashatjuk, „gyárhelyiségét már ezévben teljesen átalakítandja nagyobb szabású majolika és porczellán gyárat, s égető kemenczét építtet, hogy a nagyobbodó igényeknek is képes legyen megfelelni".

30 Az átalakított gyár részletes leírását és az egykori berendezéséről készült rajzokat is megtaláljuk a Budapesti Látogatók Lapiában (1891). Koós Miksa gyára tíz évig üzemel, közben azonban 130 000 forintnyi tőkével átkerül az Agyagipar Részvénytársaság kezelésébe,'

1 melynek Koós Miksa az igazgatója egészen 1896. május l-ig, amikor a gyár nehézségeinek okát elemezve, benyújtja lemondását.

32 A miskolci majolika és kőedénygyár ugyanúgy részvénytársasággá alakul át, mint a herendi gyár, sőt abban is hasonlít a herendi porcelángyárhoz, hogy 1896-ban sok évnyi eredményes működés után bezárja kapuit és elbocsátja munkásait. A gyár hosszas vajúdás után új részvénytársasághoz kerül, mely 200 000 korona alaptőkével indítja el a pangó, hányódó üzemet. Ezt a vállalkozást azonban csak rövid ideig kíséri szerencse, mert Fleick Engelbert művezető minden fáradozása ellenére az 1900-as konjuktúrát váratlan hanyatlás követi.'" A gyár 1902. április 2-án — amikor tűzvész fenyegeti — már „nincsen üzemben". Koós Miksa, az alapító, azonban már nem érte meg a második részvénytársaság indulását, mert 1899. év elején, 49 éves korában meghalt. A Koós-féle üzem egykori munkáiból számos példány, illetve típus ismeretes, a második részvénytársaság rövid, alig egy éves periódusából azonban múzeumainkban, gyűjteményeinkben csak elvétve akad tárgyi emlék. * A porcelán „titka" és Hüttner József Miskolcon. Az ] 832. elején épült miskolci kőedénygyárat mint „Porczellán gyárt" emlegetik. Már az első közleményben kérdéses volt, hogy készítménye „valódi porczellán e vagy Kőedény Steingut, Wedgewood mint a' pápai, vagy Fyence, majolica-félporcellán e mint a' tatai? A szerkesztői kérdés