A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 9. (1970)

LAJOS Árpád: A fonó folklorisztikai kutatásának problémái

A FONÓ FOLKLORISZTIKAI KUTATÁSÁNAK PROBLÉMAI ^47 lett a fiúnak többet a lány. A legénynek egyenesen szégyen lett volna, ha fonni nem tudó lányt vett volna feleségül: „Ha kisasszonyt veszek, nem, tud szőni-fonni, Milyen szégyen nékem pénzért gatyát venni..." Sőt, a fonni nem tudás gyalázat a nő részére: . „Pestre mentem házasodni, bár ne tettem volna, K... lett a feleségem, nem tehetek róla. Nem tud szőni, nem tud fonni, nem tud motollálni, Még a nyist közt, a borda közt se tud motoszkálni..." Fonóban, de fonón kívül is dalban csúfolódtak a rossz fonó lányon. „Lusta fából van a rokkám, nem fonyok rajt többet, Fontam rajta két orsóval, lesz abból egy kötet" „Nincsen fonal a rudamon, Három pászma motollámon, Azt is hat hónapig fontam, Mégis eleget aludtam" A fonási időszak szigorú megtartását célzó új, ismeretlen adatokat gyakran akkor kaphatjuk, ha az adatközlővel a munka sürgősségével beszélünk. Egymás után hangzanak fel azok a mondások, melyek tömör képletekbe foglalják ezt a sürgősséget: „Siessünk, siessünk, mert karácsonyig hosszú a szál..." A tavaszi madár így csúfolja ki az elmaradott fonót: „Ki-ki tél, be-be nyár, ki-ki tél, be-be nyár, nem szőttél, nem fontál, csupaszon maradtál.. ." „Kicsidő, kicsidő, tavaszidő, szép idő, szőttél-fontál, van is, nem szőttél, nem fontál, kin a kimpics..." A madárhangon való kicsúfolás, tavaszi madarak figyelmeztető hangjának megszólaltatása a fonó munkarendjének megint egy olyan folklóri kategóriája, amely bizonyosan mindenütt elterjedt, csak tájanként különböző változatokban eltérő etnikai specifikumokban lappang még. Ugyanígy ez a szólás-mondás: „Kinek milyet fon el az ajaka, olyat hord el a valaga". Sietni kell már azért is, mert nem fonhatnak minden nap. A tiltott napokra vonatkozó babonás folklóranyag is lényeges kategóriát alkot, de ennek táj béli változatai sincsenek rendszerezve, adattárolva. A Luca napra, szombati napra, két ünnep közti (karácsony, újév), aprószentek, néhol a pénteki napra, stb... vonatkozó fonótilalmak megokolásai is tájankénti változatokban terjedtek el, melyeket regionális rendszerben is fel kell mérnünk, nyilván kell tartanunk. Feladatunk a kényszerítő körülmények közt alakuló és kialakult munkaközösségek (kalákák, bérbenfonások, fonóházak típusai) folklóranyagok rendszerezése is. Ezek mindegyikéről kialakultak olyan vélemények, melyeket a dolgozó parasztság nyelvi képletekbe foglalt. Említsünk meg egy példát! A bérbenfonás értékelésére milyen jellemző ez a szólás: „Sok munkával járt, míg abból a kenderből fonal lett. Mégis csak garasos munka volt. Csak egy