A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 9. (1970)

KEMENCZEI Tibor: A Kyjatice kultúra Észak-Magyarországon

38 KEMENCZEI TIBOR t. 4, 11, Büdöspest-barlang: XI. t. 5, 9, Baradla-barlang: XXII. t. 6); b) a négy ívelt vonalcsoportot függőleges vonalkázás köti össze az omphalossal (Szirmabesenyő: XX. t. 8); c) a csésze alján fut körben vonalkázás, s abból kétoldalt függőleges vonalcsoportok indulnak ki. (Bükkszentlászló—Nagysánc: VI. t. 3), d) az omphalost körbefogó vonalkázás felett háromszög alakú vonalcsoport van (Miskolc-Dudujka: IV. t. 5); e) a csésze első oldalát fenyőágminta díszíti (Borsod—Derékegyháza: IV. t. 14—15). Belül díszített csészéket először a lausitzi kultúra agyagmüvessége készített. Szlovákiában Hallstatt A-periódusból származó lausitzi temetők anyagában gyakran előfordulnak belül négy vagy nyolc ívelt vonalcsoporttal díszített csészék [102]. Észak-Magyarországra a pilinyi kultúra végső időszakában, a Hallstatt A-periódus elején jutott el az ilyen csészék készítésének szokása [103], majd később a Kyjatice kultúra agyagmüvessége már nagyobb számban gyártott ilyeneket. Elkerültek a váli és gávai kultúrák területére is [104]. A Hallstatt A-periódus korára a négy, vagy nyolc ívelt vonalcsoporttal díszített csészék a jellemzőek, míg a függőleges vonalakkal bővített mintákat később kezdték alkalmazni (Szirmabesenyő: XX. t. 9, Borsodharsány, Chotin) [105]. A füzesabonyi prészkíta temető egyik sírjában csak függőleges vonalcsoportokkal díszített csésze van [106]. A korábbi mintának a Hallstatt B-periódusban való továbbélését a Somotoron előkerült csésze bizonyítja [1071. A fenyőágmintával díszített csésze párhuzamát a váli kultúra területéről, Komáromból ismerjük [108]. 35. Az egyfülű, keskeny, árkolt vállú csészék (Sajószentpéter: XIX. t. 12, Aggtelek) [109] a pilinyi kultúra örökségét képviselik a Kyjatice kultúra emlékanyagában. 36. Kettős bütyökben végződő fülű csésze (Szendrői-barlang: XXI. t. 3, 10). Bütyökben végződő fülű edények a bronzkor végéről, a korai vaskor elejéről Moldvából és Erdélyből, a Noa kultúra területéről ismertek [110]. Ezeknek fülén azonban csak egy bütyök van. A szendrői csészékhez hasonló fülű edények a Dunától keletre, a szkíta lelőhelyeken, a Dunától nyugatra pedig a Kalenderberg kultúra emlékanyagával együtt kerültek elő [111], azaz a Hallstatt C-periódusból származnak. 37. A szirmabesenyői kis öblös testű csuporhoz hasonló edényt a füzesabonyi prészkíta temetőben találtak, de a szkíta korban is készítettek ilyet (XX. t. 9) [112]. 38. A Kyjatice kultúra leletei közt levő fedők (Ózd: XV. t. 13, 18—19, Borsodharsány: II. t. 16) a sírokba helyezett csuprok lefedésére szolgáltak. Ezt a temetkezési szokást a Kyjatice kultúra népe a lausitzi kultúra lakosságától vette át [113], a Velatice kultúra népéhez hasonlóan [114]. Az alföldi csorvai csoportba az utóbbi kultúra közvetítésével kerülhetett [115]. 39. Az agyagművesség termékei közt kell még megemlítenünk a Sály— Vízoldalon talált emberi lábat utánzó töredéket (IV. t. 8). Észak-Magyarországon még a pilinyi kultúra zagyvapálfalvi temetőjéből került elő lábakon álló edény. A halomsíros kultúra hatását tükrözi [116]. Bár lábakon álló edények ismertek még az urnamezős kultúra köréből is, a sályi töredék inkább a lausitzi kultúra hasonló darabjaival mutat megegyezést [117].