A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 9. (1970)

LAJOS Árpád: A fonó folklorisztikai kutatásának problémái

2QQ LAJOS ÁRPAD borsodi „Cserehát" táján: „pátyosz" („paatyosz", „paótyosz"). Ezt a szót akkor értjük meg igazán, ha más táji megfelelőjével összehasonlítjuk. A kalotaszegiek a rövid, kevésbé finom szöszt „pátyaszösznek" nevezik [26], Pátyol, patyol, paskol, pacskol — szórokonság kiütést, verést jelent. A „pátyosz", vagyis a gerebenen kiütött szösz a „pátyaszösz" összevont szóalakja. Az etnikai specifikumok tájankénti összehasonlításának fontossága tehát nyelvészetileg is igazolható. — De lényeges a fonóélet zenefolklór anyagára vonatkozó dallambeli rokonságok táj béli feltüntetése is. Hasonlítsuk össze ezt a három dallamot: ERIK A MEGGYFA. (Dunántúli változat) Erik a meggyfa, hajlik az a - ga, 1L 0— w —1 1L -— ——= alatta egy barna legény, egy barna kis lányka (Palóc galgavblgyi változat) MENNEK LEGÉNYEK... ~J\4r 0 P 0 0 _-_ VAJ 4 m • Ar LsJ l--^ Mennek legények, lassan haladnak (Szabó Juli) háza előtt megál lapodnak