A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 9. (1970)

KEMENCZEI Tibor: A Kyjatice kultúra Észak-Magyarországon

32 KEMENCZEI TIBOR készített kultuszmaszkok alapján feltételezte, hogy egyes barlangok kultuszhelyként is szolgáltak, s az ott talált csontvázak egy része emberi áldozat, illetve rituális temetkezés [48]. Észak-Magyarországon a Büdöspest-barlang három, meghatározatlan korú csontvázán kívül, eddig csak az aggteleki Baradla-barlangban találtak csontvázas temetkezéseket. Elsőként Nyáry Jenő ásatott ki 1876-ban több sírt a barlang Csontház nevű részébe vezető folyosón [49]. Az 1920-as években Tompa Ferenc tárt fel a Csontházban egy nyújtott helyzetben fekvő csontvázat, amely mellett egy több darabból álló bronz kincslelet volt [50]. Ez alapján a temetkezések a korai vaskorból származhatnak. Ezeken kívül az 1910ben végzett ásatásokon, többnyire tűzhelyek mellől, össze-vissza dobált, felhalmozott embercsontok is kerültek elő. Márton Lajos megfigyelése szerint, ezek a bronzkori kultúrréteg alatt voltak, tehát régebbiek annál [51]. Hillebrand Jenő antropológiai vizsgálatok alapján pedig megállapította, hogy ezeknek a csontoknak egy része fel lett törve, ami csak a kannibalizmussal magyarázható [52]. Mivel az így talált embercsontok mellett régészeti leletek nem voltak, biztosan nem tudjuk, hogy milyen korból származhatnak. Márton Lajos ásatási eredményei alapján, s annak a ténynek figyelembevételével, hogy Saad Andor az istállóskői barlangban kétségtelen bizonyítékát találta az újkőkori kannibalizmusnak [53], feltehető, hogy az összetört embercsontok a Baradla-barlangban is ennek emlékét őrzik. A Kyjatice kultúra népének temetkezési szokásaiban tehát éles különbséget tapasztalhatunk. Az általános hamvasztásos rítustól eltérően, a barlangi sírok csontvázasak. Kétségtelenül igazat kell adnunk J. Bartának abban, hogy a barlangi temetkezések rituális, kultikus jellegűek. Nem minden barlang lehetett azonban kultikus, áldozóhely, mint a Majdo—Hrasko barlang. Az aggteleki Baradlát egészen biztosan hosszú ideig lakták. Az ott talált temetkezések vagy a közösség meghatározott tagjainak sírjai, vagy kivétel nélkül, minden elhunytat a barlangban temettek el. Az utóbbi esetben a barlangot lakó egész közösségnek a Kyjatice kultúra társadalmán belül, különleges helyzetet kellene tulajdonítanunk, míg, ha csak kiválasztott egyéneket temettek el a barlangban, akkor a közelben kellett lennie a közösség többi tagja temetőjének. Ha összevetjük a Baradlában talált temetkezések viszonylag csekély számát azzal a ténnyel, hogy mintegy ötszázévnyi időszakból származhatnak a leletek (Hallstatt A—B periódus), akkor még feltételeznünk kell egy barlangon kívüli temetőt is. Ezt bizonyítja számos más barlang példája is, amelyek szintén lakottak voltak, de nem szolgáltak egyben temetkezési helyül is. Környékükön még nem kerültek elő sírleletek, s így nem tudjuk, hogy urna vagy csontvázas temetők lehettek ott. Nem zárhatjuk ki egyik lehetőséget sem, bár tekintetbe véve azt, hogy a hegyvidéken mindenütt urnatemetők vannak, a lakóbarlangok közelében is azok előfordulását tételezhetjük fel. Az eddigi leletekből azt a következtetést vonhatjuk le, hogy a Kyjatice kultúra népe általában hamvasztotta halottait, s csak a közösség életében kiemelkedő szerepet játszott elhunytat földelte el, rituális okokból a barlangokban.