A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 9. (1970)

BODGÁL Ferenc: A néprajzi érdeklődés szélesedése Miskolcon és Borsodban 1844-től az első világháborúig

330 BODGÁL FERENC A múlt század utolsó harmadában Miskolcnak már állandó sajtója van, ezekben is sok értékes néprajzi adatot, illetve cikkeket közölnek. A Borsod című lap 1873. február 27-én ad hírt a híres bükki betyár, Vidróczky haláláról: „Vidróczky Márton megyénkbeli apátfalvai születésű rabló, ki már háromszoros gyilkosságot követett el, Hevesmegyében, a mint Almássy Edmund kirablására volt meendő, társai által agyonveretett. A hirhedt rabló holttestét Egerbe szállították, s csak miután ugyanazonossága konstatáltatott, temettetett el. Arról is értesültünk, hogy azóta a rabló társak is kézre kerültek." Ugyanebben az újságban, a május 15-i számban „Vidróczky Marczi nótája" jelenik meg, május 11-én pedig Vidróczky utolsó mulatását írják le, melyet érdemes teljes terjedelmében közölnünk: „Olvasó közönségünk előtt még bizonyára friss emlékezetben élnek az annyiszor említett s f. év február hó elején saját bűntársai által felkonczolt Vidróczky Márton rabló-gyilkosnak viselt dolgai. Ha nem akarjuk is az elhunyt gonosztevő tetteit krónikába foglalni, mindazonáltal nem mulaszthatjuk el, hogy a f. évi január hó 24-én — tehát közvetlenül halála előtt — általa az 1.300 lakossal bíró Szilváson utolszór rendezett, s több mint 100 községi tag részvétele mellett megtartott tánczvigalomról meg ne emlékezzünk. Ezen hiteles adatokra alapuló történet még egyrészről tanúbizonysága annak, hogy a vakmerőség határokat nem ismer; másrészről pedig rendőri viszonyaink rendetlenségéről, közbiztonságunk állapotáról, s köznépünk egyrészének erkölcsi érzületéről hű képet nyújt. Az eset röviden összefoglalva a következő: — A f. évi január hó 23-án Szilvás község bírája Köz Varró István fiának lakodalmát tartván, miután a vendégek éjfél után eloszlottak, s az ezen alkalomon Csernelyből általhozott zenészek is nyugalomra készültek, Bak Mihály még legközelebb múlt időben is megyei pandúr megjelenvén, a fáradt czigányokat vele való menetelre szólítá fel. Űtjok egyenesen a korcsmába vezetett a hol reájok már Vidróczky s egy ismeretlen nevű társa várakozott. A korcsma asztalt borral megrakatva megkezdődött a mulatság, s a három jó madár hegedű szó mellett reggeli 6 óráig fogyasztá a pincze tartalmát. — Ekkor eszébe jutva Vidróczkynak az, hogy a bor hatása kávéval egyensúlyozható, miután ilyennel a megrémült vendéglős a legjobb akarat mellett sem volt képes szolgálni; zene kíséretében a községben lakó uradalmi orvos lakására ment, s itten magát előre bejelentett vén a meglepett házigazdát azzal üdvözölte, hogy egyik legfőbb vágya volt őt mint nem régen megtelepedett községi lakost megösmerni. A fogadtatással Vidróczky úgy látszik hogy nem volt megelégedve, mert még jövetelének tulajdonképpeni czélját sem említve távozott, s ugyancsak czigány assistentia mellett a községben egy nagyot kerülve a korcsmába visszatért. A reggeli körmenet s ébresztő zene megtette a kívánt hatást, — a községi lakosok s ezek közül — túlnyomólag a fiatal menyecskék s leányok ünnepi díszben az ivóházat egy perez alatt megtöltötték. Az ünnepélyességeket Vidróczky megnyitottnak nyüvánítá a következő