A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 9. (1970)
KEMENCZEI Tibor: A Kyjatice kultúra Észak-Magyarországon
A KYJATICE KULTÜRA ÉSZAK-MAGYARORSZÁGON 31 csoport a tiszai kultúra lakosságának támadása elől volt kénytelen a hegyekbe vonulni [43]. A mostoha életfeltételeket nyújtó, földművelésre, állattenyésztésre alkalmatlan hegység benépesítésére tehát minden korban csak külső veszély, ellenséges támadás következménye lehetett. TEMETKEZÉS Észak-Magyarországon a Kyjatice kultúra népének egyetlen nagyobb temetőjét Szajlán tártuk fel. Itt csaknem száz sír került a napvilágra. Ezek kivétel nélkül hamvasztásos, kővel borított temetkezések voltak, rítusukban azonban bizonyos eltérést mutatnak a megelőző pilinyi kultúra lakosságának temetkezési szokásától. A pilinyi kultúrában ugyan szintén a halotthamvasztás volt általános, a hamvakat azonban csaknem minden esetben urnába helyezték, s csak ritkán szórták mellé. A szajlai temetőben azonban voltak olyan sírok is, amelyekben a hamvak erősen kormos, égetett földben hevertek, cserepekkel együtt szétszórtan. Ilyen temetkezési szokást Szlovákiában a lausitzi és a váli kultúra temetőiben figyeltek meg [44]. Ezt ne.m azonosíthatjuk azzal a temetkezési szokással, amelynél a hamvakat az urnák mellé szórták a sírba. Az általánosan ismert volt minden hamvasztásos rítussal temetkező népnél. Az edénytöredékekkel, kormos földben eltemetett hamvak más rítust képviselnek, amelyet a Kyjatice kultúra lakosságát Észak-Magyarországon megelőző pilinyi kultúra népe nem ismert. így ezt új népelemek hozhatták magukkal. Mivel a váli kultúrában a hetényi (Chotin) temetőn kívül, másutt nem tártak fel ilyen sírokat, a lausitzi kultúra törzsterületén pedig igen [45], ÉszakMagyarországon is a lausitzi népelemek megjelenésével magyarázhatjuk ennek a temetkezési szokásnak elterjedését. A Kyjatice kultúra temetőiben megfigyelt más temetkezési szokások, így a sírok kőborítása, a hamvakat tartalmazó urnák tállal lefedése, kisebb edények elhelyezése az urnák mellé, állatcsontok a sírban, hamvak nélküli, szimbolikus temetkezések, a hamvasztásos rítus általános jellemzői és nem jelölnek etnikumot. A Kyjatice kultúra népének eddig előkerült temetői kivétel nélkül hamvasztásos temetkezéseket tartalmaznak. A Felvidéken, a Mátra hegységben csak Sírokon kerültek elő Szabó János ásatása során csontvázas temetkezések, amelyek közül az egyik Kyjatice kultúra urnát is tartalmazott [46]. A nyolc sír a prészkíta népesség hagyatéka. Ez a népcsoport az Alföld Mátra alji területén a Hallstatt B-periódus folyamán telepedett le. Sírjaiból azon a területen is került ki Kyjatice típusú edény [47]. így a Sírokon feltárt temetkezések ennek a népcsoportnak a hegyvidékre való benyomulását bizonyítják. Az eddigi leletek szerint a hegyvidéken csak kis területet, a Tárna völgyét foglalta el, a Felvidék nagy részén azonban zavartalanul tovább folytatódott a Kyjatice kultúra népének élete. Az általános hamvasztásos temetkezési módtól eltérő sírokat tártak fel a Felvidék néhány barlangjában, amelyeket a Kyjatice kultúra népe lakott. A délkelet-szlovákiai barlangokban levő temetkezések kérdésével részletesen J. Barta foglalkozott. A Majdo—Hrasko barlangban talált, emberi koponyából