A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 9. (1970)

KEMENCZEI Tibor: A Kyjatice kultúra Észak-Magyarországon

A KYJATICE KULTÜRA ÉSZAK-MAGYARORSZÁGON 29' másik földvártípust azok alkotják, amelyeket csak egy árok vesz körül. Ide a Bükkaranyos-Földvár és a Kisgyőr-Hársasvár tartozik. Az előbbin volt csak ásatás, s az ott előkerült leletek a pilinyi kultúra emlékanyagába tartoznak. Földvárak építésére általában három alapvető ok késztethet egy népcsoportot; ellenséges támadás előli védekezés, kereskedelmi utak ellenőrzése vagy hatalmi, gazdasági központok létesítésének szükségessége. A Kyjatice kultúra társadalmának fejlettsége lehetővé teszi az utóbbi lehetőség feltételezését, s egyes földvárak gazdag leletanyaga bizonyítja is, hogy hatalmi, gazdasági központok voltak. Itt mindenekelőtt a bükkszentlászlói Nagysáncra gondolunk, ahol két bronz kincslelet is előkerült, de hasonló szerepet, játszhatott, az ásatás eredményei után ítélve, a Szilvásvárad-Töröksáncon levő földvár is. Ennek ellenére, a csupán hatalmi központok létesítésének, társadalmi szükségessége önmagában nem indokolja azt, hogy egy viszonylag szűk területen több földvárat építsenek. A Bükk déli részén azonban hét erődített telepet épített a Kyjatice kultúra népe, nyugati határán pedig három földvár van. Északi és keleti határvidékéről nem ismerünk földvárakat. A Kyjatice kultúra népének szomszédai közül a szlovákiai lausitzi kultúra lakossága nem a Kyjatice kultúra területével szomszédos határán, hanem a Vág, Orava, Nyitra völgyében épített földvárakat, ahol azok tényleges hatalmi központok voltak, illetve az észak—déli kereskedelmi útvonalakat ellenőrizték [35]. A váli kultúrának nincs földvára a Dunától keletre [36]. A Gáva kultúra területétől keleten a Hernád választotta el a Kyjatice kultúra népét, délkeleten viszont nem volt természetes határ. Ezen a területszakaszon emelkednek a Kyjatice kultúra földvárai. A földvárak területi elhelyezésének elemzéséből azt a következtetést vonhatjuk le, hogy a Kyjatice kultúra lakossága és a Gáva kultúra népe ellenséges viszonyban volt egymással, de ezt bizonyítja a két népcsoport többi telepének földrajzi elhelyezkedése is. A Gáva kultúra népének központi területe a Tiszától keletre feküdt. A Tiszától nyugatra a Duna—Tisza közének észak-alföldi részén jelentős gávai települések csak közvetlenül a Tisza mellett vannak (pl: Tiszakeszi, Poroszló). Eddig viszont arra sincs bizonyítékunk, hogy a Kyjatice kultúra lakossága elérte volna a Tiszát. Legdélibb lelőhelyei közvetlenül a Bükk- és Mátra-hegység lábainál helyezkednek el. Tekintettel arra, hogy mindkét népcsoport törzsterületén, azaz a hegyvidéken és a Tiszától keletre viszonylag nagyszámú lelőhely van, a Hernád és az Eger folyó torkolata és a hegyek közti alföldi területet, ritka benépesültsége miatt, határvidéknek, ütközőterületnek tekintjük. így a határ itt a két népcsoport között változó lehetett. Ezt bizonyítják a Kyjatice kultúra lakosságának leletei a hegyek lábánál (Szihalom, Bessenyőtelek, Zaránk), ahol szórványos gávai típusú leletek is előkerültek (Aldebrő [37], Miskolc — V. t. 1—4, Borsodharsány) [38]. A Gáva kultúra terjeszkedését tehát ezen a területen állította meg a Kyjatice kultúra lakossága. Keleti határukat a Hernád folyó alkotta, s ez szükségtelennétette ott mesterséges erődítések létesítését.