A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 9. (1970)

ZÁDOR Tibor: Az 1918-19-es forradalom eseményei Sárospatakon, és hatása a város társadalmára

2gg ZÁDOR TIBOR A leggyalázatosabb módon azonban a sárospataki tanítóképző intézet igaz­gatója, Hódossy Béla járt el, aki tanári pedantériával igen pontosan jellemezte tanártársait, hogy kik és milyen mértékben vettek részt a kommunista moz­galomban. Külön mellékleten sorolta fel azokat a tanárokat, akik vezető- vagy propagandaszerepet töltöttek be. Ebből a jelentésből tudjuk, hogy a sáros­pataki tanítóképző majdnem valamennyi tanára jelentős szerepet játszott ab­ban, hogy a haladó eszmék Sárospatakon elterjedjenek. Kik voltak ezek a személyek? Elsősorban Déri Gyula, aki mint a helyi pártszervezet elnöke, a legerélye­sebb akciót fejtette ki. „ö volt az itteni kommunista párt megteremtője, szer­vezője és összetartó lelke. Veszedelmes ember" [59]. Nagy szerencse, hogy már­cius második felében felrendelték Budapestre tanfolyamra. Azóta rövidebb ideig csak kétszer tartózkodott Sárospatakon. Saját bevallása szerint „nem­csak kommunista, hanem meggyőződéses anarchista". Másodiknak Rédei Jenőt említi, aki Dérinél mérsékeltebb és higgadtabb, de a párt elnöke volt, Déri távollétében a pártszervezet vezetője. A Tanács­köztársaság kikiáltása után a járási direktórium elnöke lett, tehát vezető sze­mélyiség. Szabó József intézeti nevelőtanár szenvedélyes, tüzes kommunista, aki nemcsak a pártban fejtett ki tevékenységet, hanem a tanulóifjúságot is állan­dóan izgatta. Főként neki tulajdonítható, hogy az ifjúság tagjai közül 20-an beálltak a Vörös Hadseregbe katonának. Székely Géza tanár, bár nem vezető helyen tevékenykedett, de a kommu­nista pártnak bizalmi embere volt, aki az ún. proletármalacokból is kapott. A párt annyira bízott benne, hogy — amikor a kaszinót újraszervezték — őt mint a párt hivatalos jelöltjét pénztárossá választották meg. Az intézet ifjú­sága körében is nagy propagandát fejtett ki, megalakította szakszervezetüket. Magánkörben is, pl. a tanári előszobában erős kommunista ízű kijelentéseket tett, s általában mint meggyőződéses kommunista viselkedett. Hódossy még azt is jelentette, hogy jelenleg Sárospatakon tartózkodik. Kovács Dezső, Tanács Imre és Tóth Mihály is tagjai voltak a szakszerve­zetnek, de nem meggyőződés,hanem rábeszélés és erősebb nyomás következ­tében. Tanács Imre társadalomtudományi előadásokat tartott az alkotmánytan órákon, de hogy ezek szocialista vagy kommunista jellegűek voltak, azt Hó­dossynak nem volt módjában megállapítani. Hódossy azt jelenti magáról, hogy mint igazgató — de már csak utoljára — erős terror hatása alatt kénytelen volt a szakszervezetbe belépni. ,,A kom­munistákkal azonban egyet nem értettem, velük és érdekükben semmiféle együttműködést ki nem fejtettem [60]. A pártvezetőség tagjai nem bíztak benne — vallja ő — s ezért belépése után is üldözésnek volt kitéve: éspedig nyugal­mazni akarták, sőt a direktóriummal elviendő túsznak is kiszemelték. Hódossy magatartása azért nem menthető, mert állásának megtartása érdekében a cseh­szlovák rezsim urai előtt igen alaposnak akart látszani, nemcsak a kommu­nisták neveit adta meg részletes adatokkal, hanem a szociáldemokratákat, sőt még a szakszervezeti tagokat is mint kommunistákat jelentette fel. Magáról csak annyit ír, hogy a terror hatása alatt lépett be a szakszervezetbe, holott a Szociáldemokrata Pártba is belépett.

Next

/
Thumbnails
Contents