A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 9. (1970)

ZÁDOR Tibor: Az 1918-19-es forradalom eseményei Sárospatakon, és hatása a város társadalmára

282 ZÁDOR TIBOR Dr. Búza László jogtanár a NÉPAKARAT-ban magyarázta meg a lakosságnak a Tanácsköztársaság fogalmát, amelynek lényege az, hogy az egész államhatalom a szervezett munkásságé, a proletarátusé. A munkások különböző szervei: a munkás-, paraszt- és katonatanácsok gyakorolják a szabályalkotás, a kormányzás és a bíráskodás jogkörét. A tanítók, tanárok és óvónők szakszervezete népes gyűlést tartott március 28-án a tanítóképző intézet tanácstermében. E gyűlésnek két kiemelkedő pontja volt, az egyik az elnök megnyitó beszéde, amelyben lelkes szavakkal emlékezett meg a március 21-i nagy eseményről, örömét fejezte ki, hogy ezt a korszakot megérhették. E napon a dolgozó nép vette kezébe Magyarország sorsának irányítását és e ténnyel a munka megbecsülésének olyan korszaka nyílt meg, amelyből a dolgozó népre csak a boldogság és jólét származhat. A tanítók boldog megnyugvással vették tudomásul a változást és megszilárdulásán buzgón dolgoznak. A tárgysorozat második pontja a taggyűjtő propaganda eredményeinek ismertetése volt. A legtöbb vidéki kartárs azt jelentette, hogy ők már régen tagjai a Szociáldemokrata Párt által létrehozott tanítói szakszervezetnek, sőt annak helyi csoportját is rég megalakították. Akik pedig még nem voltak tagok, most készségesen tettek eleget a felhívásnak és beléptek. A közgyűlés örömmel állapította meg, hogy Zemplén vármegye tanítósága minden szempontból hivatott nevelője népünknek, s méltó katonája lesz az új kornak [48]. A Forradalmi Kormányzótanács XXIV. sz. rendelete, amely a nevelési és oktatási intézetek köztulajdonba vételét rendelte el, nagy visszhangot idézett elő Sárospatakon, ahol a legfontosabb intézetek: a főiskola, a gimnázium a református egyház kezében voltak. Szabó János, a Zemplén vármegyei tanügyi megbízott már ezt megelőzőleg úgy rendelkezett a megye iskoláira vonatkozóan, hogy a vallás magánügy. Az iskola épületében azonnal beszüntetendő mindenféle vallásoktatás. Az így üressé vált órákat a szocializmus tanítására kell felhasználni. A rendelet megszegőit a forradalmi törvényszék elé állítják. Az iskolaszékek megszűnnek. Minden iskola a Tanácsköztársaságé. A vármegyei tanügyi megbízottnak a rendelete Sárospatak felekezeti iskoláiban már március 31-én életbe lépett. Az első tanítási óra elején és az utolsó végén elmaradt az imádkozás, a keresztvetés, vagy más vallási szertartás [49]. Az iskolákban megszüntették a hitoktatást. Hogy a rendszer mennyire szívén viselte a gyermekek szellemi fejlődését, igazolja a pedagógus-szakszervezet sárospataki csoportjának Ellend József elnök és Halász Dénes jegyző aláírásával a Ref. Lelkészi Hivatalnak április 14-én küldött levele: „Tudomásunkra jutott, hogy a ref. egyház vezetősége a sárospataki elemi iskolák ref. növendékeit naponta templomba rendelteti, s ott minden reggel 7—8-ig vallásos oktatásban részesíti. Kérjük a Lelkészi Hivatalt, hogy a vallásos érzés terjesztésére alkalmasabb módot keressen, amely egyrészt a fejlődő gyermeket nem teszi ki olyan veszélynek, mint amilyen a korai felkelésből és a hideg templomban való hosszabb tartózkodásból származik, másrészről amely nem ellenkezik a mai idők szellemével." Április 14-én megválasztották a sárospataki járási néptanács tagjait, közülük választották meg a tizenöt tagú intéző bizottságot, amelynek tagjai lettek: Déri Gyula, Rédei Jenő, Tóth Ignác, Deutsch Nándor, dr. Iczkovits Vil-