A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 9. (1970)

ZÁDOR Tibor: Az 1918-19-es forradalom eseményei Sárospatakon, és hatása a város társadalmára

AZ 1918—1'9-ES FORRADALOM SÁROSPATAKON 255 A NEVELŐ MUNKÁSOK SZÖVETSÉGÉNEK MEGALAKULÁSA A világháború időszaka alatt mutatkozott meg a legjobban, hogy mit jelent a szervezettség. A bajok légiója ezer formában szakadt a társadalomra, de a szervezettség megbirkózott vele. Csak a szellemi munkások maradtak alul a porondon jövedelem szempontjából. Ha az üzletember egyetlen hordó boron csak annyit nyer, amennyit gyermekének egy egész évi tanításáért fizet, — bosszús, elégedetlen. Ha a cipész, asztalos, kőműves stb. egy hét alatt annyit keres, amennyit a szellemi munkás egy hónapra —, szintén elégedetlen. Csak a pedagógus volt türelmes. Végül ők is rádöbbentek, hogyha valamit el akarnak érni, egyesülniük kell. Ezek megfontolásával gyűltek össze Sárospatakon a tanítók és tanárok 1918. június 19-én az öreg iskola nagytermében. Kimondták a Sárospataki Nevelő Munkások Szövetségének megalakulását. Érezték, hogy ettől kezdve ők is erőt jelentenek, céljuk nem csupán az egyéni érdekek megvédése, hanem elsősorban az oktató-nevelő munka megbecsültetése. Azt akarják, hogy koruk társadalma a szellemi munkát jobban becsülje és fizesse meg. Ez megilleti őket a sok költséggel járó tanulás, az éjszakát is nappallá tevő előkészület alapján. E helyi szövetség csak egyetlen láncszem volt abban a hatalmas kapcsolatban, amely Magyarország ötvenezer tanárát és tanítóját magába foglalta. Ettől kezdve bíztak abban, hogy most már sikerül elérniök azokat az eredményeket, amiket egyesek sem panaszaikkal, sem a háborúban szerzett sebeik mutogatásával nem tudtak elérni. A jövőben nem könyörögni, nem megalázkodni akarnak, hanem a társadalom fejlődését szolgáló, a jövendőt megalapozó munkájukért kívánják elérni mindazt, ami megilleti őket erkölcsiekben, anyagiakban. Ez az országos szövetség céljai megvalósítására szükségesnek tart minden olyan utat és módot, „amely összeegyeztethető a magyar tanító rendíthetetlen hazafias érzelmével, s azzal az etikai és kulturális színvonallal, amelyre — mint egy tisztes múlt hagyományára és illetékes társadalmi körök megállapítására — büszkén hivatkoznak" [1]. Elhatározták azt is, mindent elkövetnek, hogy egész Zemplén vármegye óvónőit, tanítóit, tanárait egyesítsék ebben a szövetségben. Az egyesülésre való agitáció érdekében mindent megtesz a megválasztott tisztikar is. Elnökké sikerült megnyerniök dr. Búza László jogakadémiai rendes, egyetemi magántanárt, azévi közigazgatót (aki a teológiának, a jogakadémiának, és a gimnáziumnak az igazgatója). Titkárrá Nagy Lajos főgimnáziumi tanárt, jegyzővé Déri Gyula tanítóképző-intézeti tanárt, pénztárossá Mészáros Gyula rk. igazgatótanítót választották meg. Ez a szervezkedés igen nagy horderejű volt Sárospatak értelmisége körében, mert szép számban éltek itt olyan személyek, akik konzervatív felfogásukkal elítélték a pedagógusok ezen forradalmi lépését, viszont a szervezkedők közül többen, főleg a tanítóképző intézet tanárai a haladó mozgalom, a szocializmus apostolai, a helyi társadalom politikai vezetői lettek. Hazánkban az 1918. évi őszi események sodra gyorsuló tendenciát kezdett mutatni, s az őszirózsás forradalom híre mozgásba hozta a helyi társadalmat