A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 9. (1970)

KILIÁN István: Kiss Dániel önéletrajzi naplója (1784-1838)

2U KILIÁN ISTVÁN 3. Nem mentes Kis Dániel stílusa a korában annyira jellemző érzelgősségtől (Csokonait is jellemezte), a szentimentalizmustól, amelynek jegyeit a maga korában kéziratban terjedő verses énekeskönyvek érzelmes verseiből sajátíthatta el. De a naplóíró soraiból itt-ott a diákos vaskosság is elő-előbukkan. 4. A naplóban három saját versét is bejegyzi [77]. Ezek közül egy nyelvi játékosságával, humorával, három nyelvűségével kelti fel a figyelmet. Alapjában véve azonban nem lírikus alkat. 5. A napló legnagyobb értékét abban látjuk, hogy viszonylag korán, a XIX. század elején szüleitett, s mint azt fentebb már feltételeztük, a sárospataki iskolában alakult magyar társaság irodalmi igényének következménye. Ismételten szeretnénk felhívni a figyelmet [78] Gyenis [79] tanulmányának megállapítására, amely szerint az irodalomtörténetírás eddig túlságosan nagy figyelmet nem fordított az egyre nagyobb számban előkerülő kéziratos naplókra, emlékiratokra, útleírásokra, memoárokra, s amelyeket eddig csak forrásértékük miatt tartom számon. Kétségtelen, hogy eddig még csak számba sem vette az irodalomtörténet a kéziratos naplók jelentős részét [80]. Leszih Andor [81] cikkében a miskolci kéziratos naplókra hívja fel a figyelmet. Kis Dániel naplóját Leszih nem ismerte. Ez a tény veti fel egyre inkább sürgetően, hogy számba vegyük a levéltárakban, a könyvtárakban, múzeumokban, nagyon gyakran magántulajdonban kallódó kéziratos, naplószerű munkákat, hogy azokat felelős értékelés mellett a magyar irodalomtörténet egészébe állíthassuk.