A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 9. (1970)

KILIÁN István: Kiss Dániel önéletrajzi naplója (1784-1838)

KIS DÁNIEL ÖNÉLETRAJZI NAPLÓJA iömbözött a' mieinktől, hogy a' sisak jókon sokkal nagyobb, és szebb Taréjok volt, mint a' mieinkén" [58]. Kis Dániel diákkora másik jelentős eseménye a királyi koronának Patakon való átutaztatása [59]. Munkácsról 1806 márciusában hozzák haza a magyar koronát. Patakon minden bizonnyal nagy készülődés lehetett: „Ugyan ezen Diligentiába Mártius elein, hozatott vissza Patakon keresztül a szent korona Munkátsról. a Korona őrzők által, ekkor az ótska temetőn ezen fő úri rendek és egy fontos rövid ovatióval T. T. Prof. Porkoláb István úr és az éneklő Chorus által meg-köszöntettek, a többi Deákság pedig az egész, tanuló sereggel egyetemben két sorral állván a Kováts úttzán (!) térdig való sárban [60] mindenikünknek zöld puszpáng lévén kalapunk mellett, ezen kívül mindenütt harangoztak, végre sok ezer VIVÁT [61] kiáltások közt Olaszi [62] felé indulván elmentek" (8 A). Idősebb Szűcs Sámuel is megemlékezik erről az eseményről: ,,14a Martij. hozták vissza a' Koronát Patakon keresztül, a' melly illyen pompával esett: 1. A' Somlyóson, a' Suta Patakban, a' Szemesi Kapitány házánál, a vár Bástyáján, és a' Pityergonél [63] szüntelenül durrogtak az Ágyúk. 2. A' harangok mind a' két Templomokban, mind pedig a' Collegiumban igen soká húzattanak. 3. A' korona eleibe, mind a' Pataki Nemesség mind pedig az itt quartirozó [64] Vasas Katonák pompásan fel készülve ki mentek. 4. A' Collegiumbeli Tanulók, és Jogászok tsinosan fel öltözve, még pedig zöld Piszpanggal (!) fel bokrétázott kalapba, ki állottak a' töltésnek két szélire. 5. Midőn a' Collegium eleibe ért a' Korona, a' méllyet (!) 12 ló húzott Rector Porkoláb Isván (!) Ur ovátziót mondott, azután a' Collegium béli Chorus, egy vig éneket el énekelt, végre pedig a' vasas katonák tábori muzsikussai muzsikáltak, annak utánna úgy hozatott keresztül a' korona a' Tanuló Ifjúság között, a' kik azt illyen kiáltással fogadták: Éljen a' Magyar Szabadság" '[65]. A harmadik emlékezetes esemény, amelyről megemlékezik naplójában Kis Dániel, az új kollégium szegletkőletétele [66]: Az emlékezetes eseményről nagyon röviden ír: „1808-ban Examenkor nagy solennitással tétetett le egy különös szegelet kő az újj Collegium fundamentumában, a Kis utsza felől, mellyben is egy 4 szegeletű ólmos üvegben különös jegyzések tétettek bé." (12 A.) Patak városáról nagyon keveset ír ugyan, emlékei azonban erős szálakkal köthették diákkora színhelyéhez. A búcsúzás természetesen nagyon fájt, s a napló írója nem is mulasztaná el azt, hogy korának érzelmes, kéziratokban terjedő diák versei mintájára prózában ne fogalmazza meg a társaktól, a kollégiumtól való búcsúzásának fájdalmát: „ ... a nevezett Rectóriát (Görgőről ír) 1812-dik esztendőben Januáriusnak 12-dik napján el is vettem T. Márkus György Ur lévén ekkor a Contrascriba, melly Conditiót Tekintetes Kövij Sándor Ur, mint Rector meg is erősített, vagy conf ormait. Ezen a napon, ha valaha ezen a napon voltam én felette szomorú, szüntelen sírtam, kiváltképpen mikor a Professor Urakat el jártam, s tőllök bútsút vettem, a kik is mindnyájan engem meg áldván s nékem minden jókat kívánván, tsak valami rebegő hangon bútsúzihattam el tőllök, ajánlván magamat továbbra is Atyai szeretetekben — e meg-lévén az